avagy a puding próbája az, hogy megeszik.
Évekkel ezelőtt történt, de még most is elevenen él bennem a következő történet.
Állat és növénytermesztéssel is foglalkozunk egy másfél hektáros területen, ahol vetésforgóban gabonát és kukoricát termesztünk.
Egy napon kukoricát kapálni mentünk, amikor legnagyobb megrökönyödésemre egy borzalmas kép tárult a szemem elé. Még soha életemben nem látott mennyiségű, zöld cserebogár lepte el az egész táblát. Telis teli volt az egész kukorica bogarakkal.
Kétségbeesetten jártam be az egész táblát, amikor hirtelen eszembe jutott a Bibliának egy verse: „… És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét…” (Malakiás 3: 11) ezt ígéri Isten a hozzá ragaszkodóknak. Ekkor ott kint a szántóföldön így kiáltottam fel: „Istenem, ha ez igaz, akkor ezek a bogarak eltakarodnak innen!”
Másnap reggel életem egyik legnagyobb csodáját éltem át, egyetlen egy cserebogarat sem találtam sehol az egész táblában. Hiába kerestem őket a levelek fonákján, a földön, túrtam a lábammal a talajt, bejártam az egész területet, vajon hol lehetnek, hova tűntek? Egyetlen egyet sem találtam, csupán a pusztítás utalt rá, hogy igenis itt voltak.
Ha ma visszagondolok a történtekre megdöbbent, hogy Isten meghallgatta a kiáltásomat, hálás a szívem felé, hogy nem hagyta kárba veszni fáradtságos munkánk gyümölcsét, hanem érettem megdorgálta, eltakarította a kártevőket!
Tanulságként szűrődött le bennem az, hogy milyen fontos, hogy képben legyünk az Isten üzenetét illetően, rendelkezzünk mindazon információkkal, melyeket Isten a Bibliában közölt velünk, hogy alkalmasint, – a nyomorúság idején – tudjuk azokat megfelelően alkalmazni, bevetni a probléma megoldása érdekében. Kizárólag rajtunk múlik, hogy mikor és hogyan hozzuk azt működésbe.
Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. Zsoltárok 50: 14-15
Próbáld ki te is!
Margit
