A kételkedés a természeti ember velejárója, és együtt jár az aggodalmaskodással. Jézus határozottan figyelmeztet, hogy ne aggodalmaskodjunk semmi felől, mert „megrontja” életünket, és akár félelmekhez is vezethet. Jaj, de hogyan?
Isten kiválasztott szolgái sem mentesültek ez alól a kísértés alól. Máté evangélium 3 fejezetében olvashatunk Bemerítő Jánosról, aki Isten hatalmas prófétája. Akiről Jézus azt nyilatkozza, hogy asszonytól nem született nála nagyobb. Egy ember, aki azért született meg, és arra volt hivatott, hogy előkészítse a Messiás megjelenését, akit Isten évtizedekig készített magának el a pusztában, aki tele volt Isten kinyilatkoztatásaival, és kijelentéseivel. Aki bátor és erős volt, és kész volt arra, hogy bátran elmondja az emberek szemébe az igazságot. Aki Jézus Jordánhoz érkezésekor felismeri benne világosan a Messiást, aki látja a Szent Szellemet Jézusra leszállani, és hallja az Atya mennyei szózatát, hogy:” Ő az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Aki ugyan nem támasztott fel halottakat, nem gyógyított betegeket, és nem is űzött ördögöket, – legalábbis az Ige nem számol be róla, – viszont élete „értelme” az a fél év volt, amíg nyilvánosan „bekonferálta” a társadalom számára, hogy Jézus a Krisztus, Ő a Messiás. Nos, erről a Jánosról a Máté evangéliuma 11 fejezetének 3. versében azt olvashatjuk, amint felteszi a kérdést: „Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?” Ott a fogságban, amikor nem látta testben Jézust, megjelent benne a kétség.
Folytathatnám Szűz Máriával, akinek az Atya angyali megjelenés, és kijelentés által világosan megüzeni, hogy „kicsoda” lesz a születendő gyermeke? Az agg Simeon próféta is világosan kijelenti neki, hogy most már ő meghalhat, mert szemei meglátták a csecsemő Jézusban a Megváltót. Ez a Mária nagyon aggodalmaskodik, amikor a 12 éves Jézus „eltűnik” mellőle, mert ott marad Jeruzsálemben! Jézus felvilágosítja őket: „nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?”
Sorolhatnám tovább Isten nagy embereit, szolgáit, prófétáit, akik szintúgy nem mentesültek ezektől a hitpróbáktól meg, de az biztos, hogy megedződtek általuk, és megtanultak feltétel nélkül bízni Istenben. Nekünk is meg kell tanulnunk gondolataink karbantartását, és eljutni arra az Isten iránt való bizalomnak, hitnek arra a „szintjére”, ahol már ez fel sem merül bennünk. A vak bizalom. Ez bizony „autogén tréning”, mégpedig a megváltozott gondolkodásmód gyakorlása, és ez biza a mi feladatunk! Ezt nem az Úr fogja helyettünk megtenni! Fel a fejjel, mert Isten Krisztusban MINDENT ELVÉGZETT, és hacsak TE NEM AKAROD, - NEM TUDOD/FOGOD ELHIBÁZNI! Áldott napot!
mm
