FGBMFI

„Ez az a nap ami az Úr rendelt..”…’  Zsolt 118:24
Minden célkitűzés magában rejt ún. „beépített veszélyeket”. Mik ezek? Nos azt hinni, hogy akkor leszünk boldogok, ha elérjük ezt vagy azt a kitűzött célunkat. Úgy gondoljuk például, hogy: „ Majd ha majd lediplomáztam, megházasodtam, gyermekeim lesznek, saját lakásom lesz…” és így tovább, folyamatosan elodázva életünk(et) döntéseit.

Egy egyetemi tanár meséli, hogy meghívták egy katonai bázisra, hogy előadást tartson. Útközben a repülőtéren találkozott egy Ralf nevű katonával. Bemutatkoztak egymásnak és együtt elindultak a poggyászfelvétel felé. Ahogy így haladtak  előre Ralf el-eltünt a tömegben,- egyszer, hogy segítsen egy öreg néninek akinek kiborult a bőröndje, aztán két totyogós kisgyermeket emelt fel, hogy láthassák a Mikulást, majd valakit útbaigazított, mert az eltévedt. Minden alkalommal, széles mosollyal az arcán tért vissza.

„Hol tanulta meg hogy így éljen?” – kérdezte a professzor. Azt hiszem a háború óta, van ez..” Aztán az utolsó bevetéséről kezdett mesélni a professzornak, amikor az volt a feladatuk, hogy aknamentesítsenek egy területet. „Akkor tanultam meg „lépésről-lépésre élni, hisz sohasem tudtam, hogy vajjon ez lesz-e az életem utolsó lépése? Ezért hát igyekeztem a két következő lépésem közt eltelt pillanat minden lehetőségét megragadni és abból a legtöbbet, legjobbat kihozni.

„Minden egyes lépés számomra egy új világ, új lehetőség volt,….azt hiszem azóta élek így.”

Ralfnak igaza volt! Hogy a legtöbbet tudjuk kihozni az életünkből, a Szentírás szerint kell éljünk: „ Ez az a nap amelyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vígadozzunk ezen!.”