Távozz tőlem Sátán, mert bántásomra vagy nékem (akadályozol); mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra”
Ne váljunk Isten ellenségeivé. Hagyjuk Általa rávezettetni, megértetni önmagunkkal, az Ő hatalmas tervét. Ezt pedig igazán csak Ő tudja megtenni velünk. Rábízni magunkat Istenre, az Ő gondviselésére, mindezt életünk minden létrejött helyzetében felismerni – azt, hogy sem a teremtett fizikai, sem a szellemi világban nem történhet meg semmi az Ő akarata, beleegyezése nélkül. Egy falevél nem hullhat le, egy hajunk szála sem görbülhet, egy csepp eső sem hullhat le, és egyetlen vihar sem érhet bennünket az Ő tudta és beleegyezése nélkül. Ezért én sem kerülhetek csak úgy akármilyen helyzetekbe a „véletlenek” folytán. Amíg Jézus Krisztust igazán meg nem ismertük, nem vált Urunkká, addig (még mindig) a saját életcéljainkat szolgáljuk, és valamilyen módon kibújunk, vagy legalábbis megpróbálunk kibújni a Fazekas formáló kezei közül. Ahogy Péter megpróbálta „megóvni” Jézust, (Mt.16) a Megváltót, az Atya akaratának beteljesítésétől,- a neki szánt megváltói kereszthaláltól,- holott pillanatokkal ezt megelőzően az Atya kijelentette neki, hogy Jézus a Megváltó,- úgy néha mi is sokszor nem ismerjük fel életünkben az Isten által készített áldásokat, mert büntetésnek, átoknak, hisszük azokat. Arra következtetek, ahogy Péternél az Isten módszerének a fel nem ismerésével, a „hogyan” elképzelésével volt baj, úgy nálunk is előfordul, hogy néha megpróbálunk „menekülni” az Úr által elkészített, bennünket formálni akaró dolgokból, „az Isten mentsen meg engem ettől” helyzetekből, és néha az Ördögnek tulajdonítunk dolgokat, pedig azok az Isten által gondosan megtervezett és becsomagolt áldások. Mindig az Úrral együtt bontogasd ki a neked szánt csomagot, és rájössz, hogy az mindig áldást jelent számodra.
mm
