Ma reggel, – a feltámadás ünnepén – én is “boldog feltámadási ünnepet kívántam barátaimnak, és eközben egy kérdés ismétlődött meg bennem: “Fiam, mennyire hagyod magadban kibontakozni az Én feltámadt Fiamat magadban?” Próbáltam elhessegetni a gondolatot, de az visszatért. Igen, felelős vagyok, hogy mennyire engedem Őt élni, reagálni, cselekedni életemben, miközben történnek a dolgok velem? Milyen reakciókat váltanak ki a történések belőlem? Ki reagál azokra, Ő vagy én? A kereszt egy kivégzőeszköz, amely a lassú fulladásos halálhoz vezet, nem golyó, nem kötél, nem villamosszék, amely egy pillanat alatt kivégez. Minek is kell lassan elhalnia,…hát az ÓMolnár Miklósnak, a magát szüntelen előnyben részesíteni akaró személyt. Ne próbáljam mesterségesen életben tartani, re animálni azt, aki a kivégzendő! Vagy Ő, vagy én? Aki meg akarja tartani, életben akarja tartani az ő életét, az elveszíti azt, de aki felismeri, hogy Nekem (Jézusnak) kell benne élnem, érvényre jutnom, az megnyeri az Életét. Ez legyen az én feltámadási ünnepem mottója, Jézus élni akar bennem, mennyire engedem meg ezt neki?
mm
.JPG "3-DSC_0439 (Medium)")
