„ De ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: Van ugyan valamim, amivel megsegíthetnélek, de az Istennek van félretéve (korbán). Akkor ti ezzel teljesen felmentitek a felelősség alól, hogy segítsen apjának vagy anyjának. A tanításokkal,(hagyományokkal, előírásokkal) amelyeket kaptatok és továbbadtok az embereknek, teljesen érvénytelenné teszitek Isten üzenetét. És még sok ehhez hasonlót is tesztek!” Mk.7:11-13
A „korbán” szó az Ószövetségben mindazt jelentette, amit az istenségnek, vagy a szentélynek felajánlottak. A szó később mintegy fogadalmi formulává vált, és mindaz jelentette, amit „áldozattá” nyilvánítottak, vagy pedig kivontak a hétköznapi forgalomból, használatból.
Egy fontos dolgot szögezzünk le: Isten bennünket az Ő Szelleme által vezet, és csakis Ő az, aki képes közvetíteni felénk, az Isten által, számunkra személyre szabott, és előre megtervezett „”jó cselekedeteket”. Mert akiket Isten Szelleme vezet, azok Isten fiai.
A fent említett Igerészben Jézus rávilágít, egy az emberek által indokolt kifogásra, melyet arra próbáln(t)ak felhasználni, hogy a maguk választotta istentiszteletüket igazolják. A „sötétség” cselekedeteit mindig igazolni kell, erről a Gonosz mindig gondoskodik. A fent említett esetben Jézus erről beszél. A szeretet mindig felülír minden törvényt, de Isten Törvénye, sohasem ütközik azzal. Vigyázzunk, hogy a „magunk gyártotta fogadalmainkat” soha ne próbáljuk meg igazolni az Isten Igéjével!
mm
