Közeledett a nyár, az indulás ideje. Hogy hová? Természetesen a régen várt találkozás a jó barátjával, a Balatonnal! Már az előző nyártól izgalommal várja a lány a bűvös szavakat: Indulunk Siófokra!
Az előző nyárhoz viszonyítva plusz klók jelentek meg a tinin, nem kívánatos úszógumik. A hasát nagyon szereti – gondolja –apja – de, ha ez így folytatódik tovább, akkor nem lesz jó vége ennek a gyarapodásnak! Ezt az én szép királylányomat ne csúfítsák azok a kilók! Betegséget és rossz közérzetet is okozhat a túlsúly. De most mit tehetne: ha nem adna eleget enni vagy rábeszéléssel nem sokra menne. Kislánya autista iskolába jár, és ezek az esztétikai kérdések nem hatnának elég meggyőzően rá, pláne ha korogna a gyomra!
Barátjától halotta, akit szintén hasonló gondok foglalkoztatták, hogy mit cselekedett: Azt kérte az Istentől, hogy szabadítsa meg a fölösleges kilóktól! Az elhangzottakat szívében forgatta addig – addig, amíg a gondolat hitté nem erősödött a szívében. Mit veszíthetek, ha kipróbáljuk mi is ezt a lehetőséget? Morfondírozott magában. Lesz, ami lesz. A gondolatot tettek követték – és kimondta a hit beszédét.
Már másnap elindult a változás. Az apa el sem tudta képzelni, hogy miként is fog ez megvalósulni. A lányka, aki eddig mindennap következetesen két tányérral szedett a levesből és a második fogásból egyaránt, attól a naptól kezdve csak egy tányérral szedett! És ez így ment napról napra, az indulás napjáig. És a változás? Szabad szemmel is nagyon is jól látható! Tizenkét kiló „leszaladt” a leánykáról, csinosan fitten, pakol a bőröndbe, édesapja nagy örömére…
