„Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg tudja tenni, amit megígért.” Róm.4:21
Az ok, amiért nem elég gyakran fordulunk Istenhez az, hogy mélyen, tudat alatt nem vagyunk tökéletesen meggyőződve arról, hogy Isten meg tudja és meg is akarja tenni a velünk kapcsolatos dolgokat. Ha ezt elismerjük önmagunkban, ez már alázat, és az a pont ahonnan el tudjuk kezdeni kezelni az Istenben való bizalomhiányunkat. Semmi nem fog változni életünkben, amíg csupán a szánkkal imádkozunk, hogy „Istenem segíts meg” ugyanakkor ennek megfelelően cselekszünk és viselkedünk nincs összhangban hitünkkel. Ha majd így kezdünk el imádkozni, végigmenvén a Biblián, akkor újra megbizonyosodunk arról, hogy Isten igenis képes gondoskodni rólunk a nehézségek között. Képes legyőzni a bennünket akadályozó „óriásokat”. Képes átsegíteni a tűzpróbákon és sértetlenül kihozni azokból bennünket. Képes támogatni, amikor mellőznek, keresztülnéznek rajtunk, vagy visszautasítanak bennünket. „Bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni.”Ef.3:20
Bármi áron is, de tedd magadévá azt, hogy „Isten meg tudja tenni” mert ennek hiányában képtelen vagy arra, hogy bizalommal, hittel imádkozz Hozzá!
Lehet, hogy elmondasz néhány kívánságot térden állva, de mindaddig képtelen leszel kitartóan imádkozni, amíg legbelül a szíved mélyén nem vagy meggyőződve arról, hogy: Isten meg tudja tenni és meg is akarja tenni!
Neki semmi sem túl nehéz, vagy nagyon megerőltető, csupán arra vár, hogy fordulj Hozzá teljes hittel és bizalommal!
mm
.jpg "dscf7175 (Custom)")
2013. szeptember 1. vasárnap 10:00-kor
Kedves Miklós!
Nagyon tetszik a cikk és igen megszólitva érzem magam, mert amikor engem Isten szellemben kiragadott 2000 öszén az ágyamon a testemböl, majd orvosi segitség nélkül visszaküldött a testembe, holott én ott meg akartam halni, mert az “aranyember” azt mondta, nem kaphatom meg a Hannest, pár nappal késöbb transzba ejtett és egy jelenést láttam, ahol egy öltönybe öltözött, ragyogóan mosolygó, kissé kopaszodott, szöke hajú, ezüst keretes szemüveges férfi állt meg (itt a mi fehér lépcsöházunkban történt), zakóját a jobb karjára véve bal kezével egy szöke, kék szemü kisfiút küldött le felém, aki tátott szájjal hallgatta, ahogy én csengö hangon mondtam neki: “schau mal! ich kann mit meiner Hand heilen” = nézd csak! én tudok a kezemmel gyógyitani. Aztán a “mennyböl” – hiszen más nem volt ott, hallottam egy szent, nyugodt, de határozott és emelkedett hangon, teljes magabiztossággal mondani, hogy: “ihr wurdet füreinander versprochen, als er 4 Jahre alt war” = egymásnak lettetek igérve, amikor ö 4 éves volt.
Egyszer egy pénteki napon hallottam az egyik (burgenlandi magyar) csoportvezetömtöl, hogy a Hannes apukája meghalt, amikor ö 4 éves volt és megy délután a temetöbe az apja sirjához. Ez a transzbaesés valamivel késöbb történt meg velem, de hittem ennek az igéretnek. Sajnos, az emberi, munkahelyi intrikák és a Hannes azon esös délutáni temetöi látogatása folyamán telefonon történö szerelmi vallomásom visszautasitása alapján felmondtam a gyógyszergyári munkaviszonyomat, feladtam a reményt, pedig akkor már úgy láttam, ö is belém szeretett, de nem tudtam másként, mert 2 hasonló helyzetü nö elmesélése vagyis a 2. munkatársam csak zélzott, mivel vele is megtörtént az hogy beleszeretett a munkatársába, de ö a munkát választotta, igy elveszitette öt, gondoltam, nekem jobban kell csinálnom, hogy megkaphassam öt, annak ellenére, hogy azt hittem, az “aranyember”, aki mérges volt rám ott a trón elött, Isten volt, mert az elözö munkahelyemen meg az egyik kolleganönmnek az anyukája halt meg, akivel ugyanilyen kiragadás történhetett meg, mert ö mesélte, hogy az ember megpróbál 100%-osan gondolkozni, majd meglátja Istent a jobb oldalon és kis idö után kitakaritotta az egész házat, miután szent életet élt és aztán meghalt.
Azóta több mint 12 év eltelt, sokszor voltam újra és újra ezidö alatt reménytelenül szerelmes, beteljesedésre várva, sokszor összetört szivvel újra és újra csalódott, de ha ezt Isten megigérte, akkor nekem ebben igy 12 év eltelte után még mindig hinnem kellene. Néha nagyon erösen hittem is, hogy ha Isten megigérte, akkor ö ezt akár 20 év után is, ha ennek csak akkor jön el az ideje, meg tudja adni, ha meg akarja tenni. Tudom, a Hannes 2004-ben megnösült, mivel meghallotta, hogy nem sikerült a válásom, meg gondolom a felmondásom lehetetlenné tette, hogy megismerkedjünk, de szerintem Istennél akkor sem lehetetlen, csakhogy ö nem kutatott utánam, nem tett semmit, hanem elvette az addigi barátnöjét feleségül, ami számomra megint csak fájdalmas volt. Sokáig sirattam ezt a férfit, akit annyira szerettem, hogy még a munkámat is feladtam, csakhogy együtt lehessünk egy életen át, mert azt hittem, hogy ö mond fel másképpen, ha maradok, meg hogy majd igy jön utánam, de sajnos nem igy lett.
Hallottam egyszer kb. 2007-ben a fönöknömtöl, hogy vannak párok, akik 25 év után találnak ismét egymásra.
Én sajnos – mostmár belátom – hogy sajnos a bibliai Ige ellenére elváltam, ezért vagyok ilyen szorult anyagi és erkölcsi helyzetben, de hiszem, hogy Isten nekem ezt megbocsátja és ki is vezet engem ebböl olyan úton, ahogy az neki tetszö, mert nekem a volt férjem ugye a 2. unokatestvérem és én megtudtam az “áldás és átok” c. könyvböl, hogy a vérrokonnal való együtthálás átkot von maga után. Hát milyen igaz lett.
Van egy barátom, de ö 12-13 évvel fiatalabb nálam, gyermeket szeretne egyszer, hazamenni Magyarországra újra és ö bizony engem nem akar feleségül venni, azt ö már nekem egy párszor megmondta. Bizony, nagyon fáj, de ha Istennek erre az egy, pompás igéretére nézek, hinnem kellene és sokszor tettem olyat, amit az Ö Szent Szelleme irányitására tettem, pl. dicséretekkel teli cd-ket vittem be a gyógyszergyárba, hogy adják oda a Hannesnek, még pedig az összes dalt ráégettem, ami nekem a computeren volt, mert ezt mondta nekem az ö szelleme.
Hittem, hogy ezek a tettek majd visszavezérelik öt hozzám, de semmi nem történik, felöle hirt nem kaptam eddig.
Isten áldjon, Jézus nevében
krisztusi szeretettel és üdvözlettel
Gila Erzsébet