Az Igével való fricskázás komoly, nehezen gyógyuló sebeket ejthet. Ilyen esetekben nem a “Sebész használja a kétélű szikét”, és mindig fennáll a kockázata annak, hogy mély, és nehezen gyógyuló sebeket ejtünk a “betegen”. Az egymás “fejéhez vágott” Ige az ítélkezés eszköztárába tartozik, és nem fogja betölteni a szelíden és szeretettel való helyreigazító, feddő, szándékot, hanem fel/megsérti a korrekciót igénylő lelkét. Ez nem “aranyalma ezüsttálcán”, ahogy a Péld 25,11-ben olvasható, hanem emberi kéz forgatta kés, mely csupán a nagy sebet ejtő megsebzésig juttat el, de gyógyulást helyreállást nem ad. Ebben az esetben a műtőssegéd kiveszi a Professzor kezéből a szikét, hogy ő maga végezze a műtétet, de ez mindig komoly kockázattal jár, ugyanis Isten lézeres, “kis sebet” ejtő szikéje helyett az a mi kezünkben “disznóölő kés”. Erre az esetre is vonatkozik az Igének az a kijelentése, hogy “a betű öl”.
Csakis Isten Szellemének sebészkése képes a “korrekciós műtétek” helyes elvégzésére, ilyen esetben a “kezelt” személynél gyors és “hegmentes” gyógyulás, és helyreállás tapasztalható. Mert “a Szellem az, aki megelevenít”! Figyeljünk mindig a Professzor ÚRra!
mm
