Mottó: HA ILYEN A TESTVÉR, AKKOR NINCS SZÜKSÉG ELLENSÉGRE!
Nemrég az a megtiszteltetés és öröm ért, hogy hirdethettem az Evangéliumot Magyarország egy kisvárosában, ahol 6, azaz, hat lélek nyert új életet Krisztusban. Egy maroknyi közösségről beszélünk, nem pedig egy ún. “mega” gyülekezetről. Hála legyen Istennek értük. Nem ez volt az első alkalom, hogy ott jártunk, és hiszem, hogy nem is az utolsó.
Elbúcsúzásunkkor azt hallottuk a testvérektől, hogy a városban, – egy másik felekezetben lévő testvérek – azt híresztelik, hogy nekem nincs meg a “végzettségem”, és a “papírom” ehhez a “tevékenységhez”, tehát nem is tehetném ezt. Mit is? És miért nem tehetem? Kérdem én, kicsoda az ak(ik) felhatalmazást adhat ahhoz, hogy az Evangéliumot valaki hirdethesse? Ki adja az elhívást? Továbbá milyen papír, okmány, diploma, vagy oklevél jogosít fel valakit arra, hogy beszéljen az Ő hatalmas dolgairól, vagy mely papírok hiánya folytán válik valaki jogosulatlanná ahhoz, hogy hirdesse az Ő hatalmas dolgait, cselekedeteit az embereknek? Megdöbbentem, hisz ahelyett, hogy örvendeznénk annak, hogy – lévén “kevés az aratómunkás” – Isten adott némelyeket mellénk az aratásba, hogy hatékonyabb legyen a betakarítás!
Az elmúlt évtizedekben, – Isten kegyelméből – szolgálatom során bejárhattam Európát, Oroszországot, Habarovszkig, Szibériát, Dél – és Közép Amerika, és Ázsia egyes országait, Pakisztánt, Indiát, de sehol sem nem tapasztaltam ezt a fajta, – és mértékű – “féltékenységet” a felekezetek között. Gyakran hallok arról, hogy egyesek “szeretnek akváriumból pecázni”, nevezetesen kihorgászni egymás közösségéből, a már általuk kihalászott halakat? Ó, szeretett Testvéreim, mindezt miért? Imádkozom, hogy Krisztus Testének magyarországi részében szűnjön már végre meg a féltékenység, és az “akváriumból való rabló-horgászat”.
MERT VIGYÁZZUNK! Nehogy úgy járjunk, hogy: ahelyett, hogy az ELVESZETTEKET HALÁSZNÁNK, KRITIZÁLJUK A HALÁSZOKAT, ÉS A MEGMENTETTEKET. Ahelyett, hogy BEKÖTÖZNÉNK A SÉRÜLTEKET, SEBESÜLTEKET, MEGSEBESÍTJÜK A SEGÍTŐKET. A HÁLÓK KIVETÉSE HELYETT PEDIG KÖVEKET VETÜNK EGYMÁSRA, MELYNEK A KÖVETKEZMÉNYE: a sátáni erők megtörése helyett, törött testvérszívek, a halak sokaságától szakadozó hálók helyett, szétszakadt szövetségek, és szakadásokkal teli gyülekezetek.
Mert az oly gyakran emlegetett “kenet” nem ítélkezik, az eltört nádat nem töri meg, a pislogó gyertyabelet nem oltja el, nem kritizál, nem lármázik, és nem is vitatkozik, nem imádkozik rá testvérekre, hanem teszi a dolgát.
mm
