- az Édenkert apropóján -
Az Édenkert közepén két fa állt. Formájuk, termésük sosem volt ismert, talán azért is, mert ez sosem volt igazán fontos. Csupán a hozzáfűzött egyetlen, az élet megtartására vonatkozó információ: erről ne egyél! Különlegessége abban is állt, hogy a Föld, amibe gyökerezett a két fa, a levegő, amiből az oxigént nyerte, az éltető Nap sugara, azok mind szóval lettek teremtve – de a fákat Isten ültette.
A négy folyó közé zárt óriási kertben élt az első emberpár: Ádám és Éva. Na, nem két ostoba emberről beszélek, hiszen nem kevesebbet állított róluk az Isten, mint azt, hogy a saját képmására teremtette őket! Akkor a butaság fogalma az ő esetükben kizárva. . A szeretetből teremtett ember egy csomó képességgel rendelkezett. De nem is akármilyenekkel, hiszen józan paraszti ésszel is belátható, hogy két ember, a ma emberének képességeivel képtelen lett volna ellátni sok négyzetkilométernyi terület gondozását. Tudás ne lett volna?? Hiszen nem kevesebb történt nap nap után, mint, hogy a Teremtővel sétált és beszélgetett, barátságban és szeretetben élte közös életét az Isten és az ember. A névadás fontos aktusát, már Ádám végzi. Mi lett volna, ha Ádám nem eszik a gyümölcsből?? Még ma is harmóniában sétálnának az alkonyatban… Ádámot jellemzi ekkor még a feltétlen bizalom, az elvárás nélküliség. a gyermeki hit, mint aki színről színre ismerte, látta az Istent, az élet és tudás forrását.
De lássuk, mi történik akkor, amikor Kertben mással is találkozik az ember. Na, nem egy lábatlan gyíkkal, hanem egy szuper intelligens személlyel, magával a „Hajnal fiával, a Fényhozóval”. De miben is állt a kijózanító felvilágosítás tulajdonképpen: a kételkedés útján rávenni az emberpárt, hogy szembemenjen az egyetlen szabállyal és így dacoljanak a Szabályadójával. A kétkedést tett követi, rábeszéli őket, hogy vegyenek le gyümölcsöt a jónak és rossz tudásának fájáról. Éva szakít róla– nem történik semmi. Beleharap a gyümölcsbe, – nem történik semmi. Majd ad a vele lévő férjének, és amikor az is eszik belőle – ekkor jön be a nem várt fordulat: észrevették azt, hogy meztelenek. Miért is csak ekkor: mert Ádám volt az őrzéssel megbízva, a felesége a segítője volt. Meztelenül kiszolgáltatottá váltak a kételkedés forszírozójának. Az első ízelítő a tudásból – nem más, mint a félelemé. Miért pont ez jelenik meg először „új” életükben?? Jó kérdés – mert a szeretet tökéletes ellentéte a félelem. Ahol a szeretet az úr, onnan kiszorul a félelem, nem bír megmaradni. Gondolj csak bele: a keserűség, a fásultság, a letörtség, a frusztráltság, a depresszió az nem gyermeki tulajdonság, Az őszinte, mindent elfogadó feltétel nélküli szeretetből esett ki Ádám. A bizalomból, elveszítette azt a képességét, hogy az Istent látva örömmel élhesse örök életét!
Elbújnak, mintha lenne értelme elbújni az Isten elől… A közeledő lépteket hallva, félelemtől hajtva már kezdi használni az újonnan szerzett praktikákat az emberpár, kezdi hárítani, tolni a felelősséget másokra, pedig csupán azt kellene elismernie, elmondania, hogy mit is tett. Sunyi felnőtté válva el kezd vádolni….a nő, akit adtál mellém az a hibás… a nő a kígyót…nem adnak az Úristennek más lehetőséget, önmagukat rekesztik ki cselekedetükkel és annak következményeivel az élet fája alól…. Megjelent a félelem mellett a bűn fogalma is, korábbi életükben mindkettő ismeretlen fogalom volt eddig….
Pont így a mai ember is. Amikor megszületik, akkor számára nem kétséges, hogy vannak angyalok, boszorkányok, tündérek és Isten. A kezdeti „mesebeli életet” felváltja majd az „oktatás”, a kételkedés tanítása a jónak és rossznak tudásáról. Nem minden ismeret rossz, hangsúlyozom, hiszem Ádáméknak is voltak ismereteik, de híján voltak a bűn ismeretének. Csak a jót ismerték volna?? Elképzelhető, hiszen meg volt mindenük, ami a boldogsághoz kellett.
Az emberiség története úgy folytatódik tovább, hogy kikerülnek az ideális állapotból, képességeiktől is lecsupaszítva vérrel és verejtékkel kell megszerezniük a mindennapi betevőjüket. Megszűnt az Istennel való közvetlen érintkezés, maradtak helyette villanások. Kaptak védőruhát, irányt, hogy miként lehet feloldani a bűn kérdését. Egy fontos ígéretet, hogy véglegesen megoldódik majd az ember problémája.
Gyermekké válhat ismét az ember?? Visszakerülhet az édeni állapotba valaha?? Egy folyamat első lépéseként, a megváltás elfogadásával – igen. Új teremtéssé válhat egy idős ember is úgy, hogy nem kell visszamásznia az anyja méhébe. A földön elkezdődik a végtelen élet, kiteljesedik a békesség és mindennap folytatódhat egy sétával és beszélgetéssel a Teremtő Istennel… és az azt követő folytatás még ígéretesebb!!
arobi
