FGBMFI

Ne engedd meg, hogy a gonosz legyőzzön, hanem te a gonoszt szeretettel győzd meg, mert a szeretet csontot tör.

Ma is egy csodálatos napunk volt, és Isten ma is tartogatott számomra egy aranyos meglepit. Budapesten, a vállalkozásunkban, tavaszi nagytakarítást rendeztünk, és én éppen az üzlet előtt sepregettem, amikor két csinos, jól megtermett, deli fiatalember odalépett mellém, – illedelmesen köszöntek, és megkérdezték: „Miki bácsi, nem tetszik megismerni bennünket? Nem emlékszik ránk, ide a szomszéd suliba jártunk, és az ön fagyizója volt a törzshelyünk, mindig olcsóbban kaptuk a fagyit?” Fürkészgettem az arcukat, és az egyik srácot lassanként felismertem, valóban sokat fagyizott nálunk. A másik is megszólalt: „Egyszer pedig belőttük csúzlival, a kocsija szélvédőjét, és sosem felejtem el, hogy erre fel önök behívtak magukhoz. Eléggé be voltunk rezelve, de önök leültettek bennünket, és kedvesen süteménnyel és üdítővel kínáltak, majd elkezdtünk beszélgetni. Nagyon meglepődtünk, mert nem ezt vártuk. Majd ön kedvesen elkérte a csúzlinkat, és mi oda is adtuk önnek. Tetszik már emlékezni?”

Nem ugrott be a történet, de kénytelen voltam elhinni, mert a fiatalember elmondta, hogy a lakás ahová mi beinvitáltuk, a Lakatos telepen volt, a Lakatos út 1/A lépcsőházban, a II. emeleten. Eltűnődtem, hisz én nagyon háklis voltam mindig az autóimra, ráadásul, ha valaki belövi kővel a szélvédőmet? Nahát, ez én lettem volna? De én nem hiszem, hogy így reagáltam volna egy ilyen eseményre. Miközben törpöltem a dolgon, egy csendes Hang megszólalt bennem: „nem is te reagáltál, hanem hagytad, hogy ÉN reagáljak helyetted.” De Uram, nem is emlékszem, hogy mikor cselekedtem ezt? A Szent Szellem öröme töltötte el szívemet, – határtalanul boldog voltam. Azóta 25 év telt el, és a fiatalemberek, akik akkor még suttyó gyerekek voltak, azóta sem felejtették el. Azt mondták, mély nyomot hagyott bennük, hisz az ilyet nem is lehet elfeledni, hisz kő helyett, sütit kaptak vissza.

Sokszor nem is gondoljuk, hogyha a Szeretetet hagyjuk reagálni az eseményekre, az mindig mély nyomot hagy meg az érintettekben, és mi alig emlékszünk rá…

mm