FGBMFI

Kedves Barátaim!

Ha netántán valaki közülünk megbotlana, akkor nagy szeretettel valamelyikünk, – aki  szellem szerint él – gyengéden és nagyon szelíden igazítsa helyre, segítse újra talpra állni…

Pál így ír: Testvéreim! Lehet, hogy közületek valaki valami rosszat tesz. Az ilyen testvért gyengéden és szelíden ….igazítsák helyre…..” (Gal.6:1 Újford.)
A legtöbben így gondolkodunk: “velem ilyen soha sem történhet meg..” Pedig már megtörtént és akár ismét előfordulhat. Egy gyenge pillanatunkban eleshetünk. Ha ilyen előfordulna bármelyikünkkel, felelősségünk van azok megsegítését, helyreigazítását illetően, függetlenül attól, hogy az illető milyen “természetű bűnt” követett el. A “helyreigazít” szónak itt gyógyászati jelentésárnyalata van. Egy orvost jelképez aki éppen helyretesz egy törött végtagot. Szellemileg valakit helyreállítani azt jelenti, hogy különböző módon segítjük.
Elsőként segítsünk, hogy elismerje a hibát amit elkövetett. A Bethsabeval való viszonyát követően Dávid így imádkozott: “Vétkeztem, olyat tettem ami a Te szemeidben gonosz..” (Zsolt.51:4 Új ford.)
Másodszor abban, hogy az elkövetett bűnt illetően el tudja ismerni felelősségét, – még akkor is ha annak elkövetésében más is szerepet játszott. Ennek ellenére felelősséggel tartozunk Istennek.
Harmadszor pedig segítenünk kell őt a bűnbánatban. A megbánás (bűnbánat) egy mély lelkiismeret furdalással jár együtt, mely elfordít bennünket az elkövetett bűntől és egy más irányba vezet bennünket.
Aztán segítenünk kell őt abban, hogy ha lehetséges a tettét jóvátegye.
Segíthetünk neki a megerősödésben. Hibáink által Isten elvégzi bennünk, hogy a jövőben hasonló esetekben ne essünk bele ugyanabba a hibába.
Segíthetjük őt a korrektúrát követően az Isten iránti hálaadásban.
Garantáltan, nem lesz könnyű, de ha valaki megérti Isten célját a fenyítést illetően, – amire igenis képesek vagyunk – akkor részesei leszünk az Ő szentségének. (Zsid.12:10) Ekkor elkezdünk hálát adni az Atyánknak az Ő szeretetből fakadó korrekciójának. Ez megőriz bennünket a bűnbeesést általában követő keserűség megjelenésétől.

Mely és milyen szellem az amelyben helyre kell állítanunk a személyt?
A szelídség szelleme.. “
“..hogyha valaki közületek vétkezne (csapdába esne) akkor az ilyet gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek!”
Valószínű, hogy a kérdéses személy megsérült és olyan törékeny, hogy az elutasítás, megbélyegzés, vagy vádlás csupán tovább rontana a helyzetén. Csakis a megértés és elfogadás,- nem a bűnnel való egyetértés – a helyes út ilyenkor. A szelídség és alázat szelleme. „..De úgy, hogy nehogy ők is ugyanabba a kísértésbe essenek!  Hisz “mi is (azok is) ugyanabból a fajta finom anyagból készültünk”; tehát mindnyájan esendők vagyunk. Emlékezz, Péter apostol így szólt Jézushoz: “ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha..”(Mt.26:33)  Ő ezt így is gondolta; Sosem gondolta volna, hogy ez vele valaha is megtörténik! Ügyelnünk kell a saját életünkre, gondosan vizsgálni azt, tudván, hogy mi is ugyanúgy sebezhetőek esendőek vagyunk a kísértést és a bűnt illetően.
Végül pedig a szeretet és empátia szellemét illetően, Pál így fogalmaz: “ Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal.6:2)
A “teher” szó “ nagy súlyú rakományt, nyomást, terhet” jelent., továbbá azt, hogy mi készek vagyunk az illetővel együtt menni, haladni az útján, együtt sírni vele, együtt harcolni segíteni őt mindaddig, amíg helyre nem áll.
Amennyiben a sérült nem talál kegyelemre, szeretetre, és gyógyulásra Isten népe között, hol kereshetné ezeket máshol? ?
Dr Charles Stanley szerint a Biblia alapján egyértelmű kell – vagy kellene – legyen számunkra, hogy igenis felelősek vagyunk az elesettek helyreállítását illetően, továbbá hogy ezeket a kényes, törékeny és érzékeny ügyeket nagy szeretettel, gondossággal, figyelemmel kell kezelnünk, nehogy a „hitelen világ” felé rossz tanúbizonysággá váljunk.    (-m-)