A Mester jobbat farag, szépít.
terve kész, kőszívemből élőt készít.
Nem siet, nem késik lelket formáz.
Kezében Te vagy a szerszám,
Alakulok már, még egy utolsó simítás,
majd megkérdezi kedves hangján:
Tudsz-e már hálát adni a kalapácsért?
Hiszen tested beleremeg, fél.
Tudsz-e már hálát adni a vésőért,
mely ha mozdul élő húst tép?
Tanulom, és tanulom a hálaadást,
szívemet a felismerés, járja át:
bölcs szemed észrevette csúf sorjám,
megtisztítva Veled igazít Hozzád.
2011 Május
