Disszonancia a harmóniában, avagy egy sérülés konzekvenciái.
Tegnap este kocsimmal elindultam a rendszeresen szerda esténkénti „Férfikörre”. A szokásos módon, útközben, sorban felvettem az oda készülő férfiakat. Már mindenki a kocsiban volt, csak a fiamat kellett felvennünk. A házuk előtt meg is álltam, de mivelhogy nem volt kint a kapu előtt, „türelmesen” 1-2 percet várakoztam, majd engedvén türelmetlenségemnek, kissé indulatosan hátratolattam, és a visszapillantó tükör holtterébe eső sodronykötélre rátolattam, amely ronda sérülést okozott a hátsó lökhárítómon.
Folytatásként mérges lettem, és ekkor elindultak bennem – az ego, általában mindig mást okoló – fiammal kapcsolatosan a vádoló gondolatsorok: „Miért nem várt a kapu előtt ránk? „Nem igaz, hogy nem volt ideje elkészülni?” „Most őmiatta van az egész!” „Na, ez igazán nem hiányzott, a javítás majd egy csomó pénzbe fog kerülni.” A sérülést követő 1 percen belül megjelent fiam és mosolyogva, beült az autóba.
Odaérvén az étterembe, elkezdődött a „Férfikör”, melynek első témájaként Tibi elmondta, hogy a világban Isten előre harmonikusan eltervezett mindent, beleértve a Földön is zajló összes történést. Amennyiben az Ő akaratában –az Ő vezetésében – vagyunk, cselekszünk, csodálatosan, harmonikusan folynak, mennek előre a világ dolgai, benne az én dolgaim is.
Abban a pillanatban felismertem autóm sérülésének okozóját. Fiamra való várakozás során ignoráltam a szeretet „törvényének” egyik pontját, annak jellemvonását: a szeretet türelmes. Óh, én balga! Csak 1 percet kellett volna még türelmesen várnom, és mindez nem történik meg! Felmerült bennem az is, hogy a sérülést követően a fiammal kapcsolatosan indulatos, haragos gondolataim keletkeztek. Az egyik vonta maga után a másikat, ez így van minden téren, az egyik bűn, vonja maga után a másikat. A kérdés az, hogy mikor ismered fel azt, hogy hol tévedtél, majd revideálva azt, bocsánatot kérsz elsősorban Istentől, majd mindazoktól, akik ellen vétkeztél.
Ez az a pont, ahol képes vagy elvágni, megszüntetni a disszonanciát, és helyreállítván az Isten által előre elkészített, – tervébe harmonikusan beleillő – „jól való cselekvést”. Minél később történik meg a felismerés, és a jó döntést követő helyreállás, annál több baleset, sérülés következik be. Ha pedig a környezetemet is képes vagyok beleképzelni ebbe a mátrixba, akkor könnyen felismerem, hogy egy általam talán csak apró tévedésnek titulált – engedetlenségem (bűn) bizony minden esetben „tömegbalesetet” okoz. Mindez a biliárdgolyók ütközésének elve alapján könnyen modellezhető.
És itt felálltam, és meg is osztottam írásomat veletek,elhagyván a “belső szobámat”, – de Isten folytatta: “nem itt kezdődött a “figyelmetlenséged”. Elkezdte tovább visszabontani a történteket. Igen Ő már szólt az elindulás előtt 10 perccel: “Ideje lenne indulni!” de én nem figyeltem Rá, folytattam amivel éppen el voltam foglalva. Következmény: időprés….idegeskedés…sebességtúllépés…az elkéséstől való félelem…hisz pontosnak kellene lennem… Nos, ha van időm, türelmem Hozzá, akkor Isten kész, hogy visszavezessen engem egészen a kiindulópontig.
mm
