Feltűnt valami. Aztán egyre többször elém került. Elgondolkoztatott, majd végre leesett, és úgy gondolom, hogy a helyére került.
Ugyebár, Jézus ismeri a Bibliát. Be is tölti, nemcsak idéz belőle. Életszerűen tör elő belőle, a maga helyén és idején. Olyan ez nála pont, mint másnak a lélegzetvétel. Testet öltött az Ige. A sejtjei vannak átitatva vele, mint aki kenyeret étkezik, abba is beleívódnak a tápanyagok. Pont úgy, mikor az ember elfogadja Jézust, hogy ő a Krisztus, akkor beíródik szíve hústáblájába a szeretet törvénye. Amennyiben krisztuskövetővé válik, és nem vész el a formális, a csak szavakban kereszténység ködében…
Sokszor próbálták sarokba szorítani Jézust a Törvénnyel, de ő minden esetben korrektül megfelelt, nem tudtak hibát találni benne. Válaszai egyszerű utalások mindig: „Nem Mózes adta-e nektek a törvényt?” Meg van írva a Törvényben és a Prófétáknál… Hallgatósága és a vádlói (a farizeusok és a szadeceus főpapság) bibliai ismeretekkel rendelkező személyek voltak. Amikor idézett, azok tisztában voltak vele, hogy kitől és mit idéz. Amikor a Sátán megkísértette, akkor szintén bibliai idézetekkel bombázta Jézust (ha valaki, akkor ő kiválóan ismeri a Szentírást). Az ő válasza pontos és lényegre törő volt. Nem azt mondta, hogy Mózes ötödik könyvében van megírva, amit most közölni fogok veled. Pedig jól tudta ezt.Felkészült vitapartnerek között sokkal egyszerűbb a beszélgetés. Amikor nem egyforma a tudásszint, akkor támad a vita. Annak pedig legtöbbször semmi értelme. A kereszten eszében sem jutott Jézusnak, hogy közölje a „közönségével”, hogy zsoltárokból idéz. Mégis… A tanítványok visszaemlékeztek rá és Isten Szelleme eszükbe juttatta ezeket. Fel is hívta rá a figyelmüket arra, hogy amit a szemeikkel láttak, de nem értették meg egyből, annak mi a jelentősége. Nincsen ez ma sem másként. Számunkra is közel a segítség.
Különben is ez a fejezetekre és versekre osztás a XVI SZÁZAD TALÁLMÁNYA. A skolasztika folytatása. Sokszor annak a megmutatása, hogy Én mennyivel többet tudok nálad, és hogy Én mennyire magasabb rendű ember vagyok, mint te. Vedd is megtiszteltetésnek, hogy szóba állok veled. Na, ez nem Krisztus követése.
Akkor ne olvassunk Bibliát? Ne idézzünk? Dehogynem! De azokat, akiket nem érdekel a Biblia, azokat megőrjítik a bibliai idézetek. Viszont, ha a Biblia belém íródott, akkor én már nem is „idézek”, mert a magaméból szólok, nincsen arra szükség, hogy arra hivatkozzak, hogy arobit idézzem. Ha belém ivódott, akkor annak meg kell látszódni rajtam, nem csupán csak a külsőségekben, hanem a törekvésben a jellemben és a cselekedetekben egyaránt. Mert nem azt mondom, hogy már elértem, hanem, hogy törekszem rá…
arobi
