Lassan 32 éve történt amikor a fiam megszületett.
Orvosi műhibának köszönhetően kórházba kerültem a 4 hetes gyermekemmel,egy külön szobába helyeztek el.
Nagyon rossz állapotban voltam,már lábra sem tudtam állni.
Nagyon sírt a kisfiam, ezért odavonszoltam magam a kiságyhoz kiemeltem és ráhelyeztem az ágyra. Eddig emlékszem, utána elájultam, hogy meddig feküdtem eszméletlen nem tudom, de volt egy álmom elindultam felfelé a felhők felé egy hosszú létrán amelynek nem láttam a végét. Másztam egyre másztam majd egyszer csak hallottam egy hangot ANYA, ANYA, ANYA lassan megfordultam és a létra alján egy 2 éves gyermeket láttam ahogy ott áll a létra lábánál és nekem kiabál. Felnéztem a létrára, amelyen haladtam, majd fájó szívvel lassan elkezdtem lefelé mászni a létrán a gyermek felé.
Következő emlékem sok ember állt körülöttem és beszélnek hozzám és újra hallottam a fiam sírását.
A növér elbeszéléséböl tudtam meg hogy a fiam keserves kitartó sirására lettek figyelmesek de nem tudtak bejönni a szobába mert az ajto befele nyilt és én az ajto elött feküdtem ájultan. Több ember segitségével nyomták be az ajtót és tettek az ágyra. Akkor még nem voltam megtért keresztény, de már akkor is és azóta is vigyázz rám az Úr
Semmiféle károsodás nem érte az agyam, csupán sok kék foltot volt látható a testemen.
Dicsőség az Úrnak!
Sallai Éva
