FGBMFI

Még másfél év…  békességben!

Csodálatos új környezetben éltünk a saját tervezésű kisebb családi házunkban, amelyet tündér kertként emlegettek. Ebben a nyugodt, békés környezetben együtt, terveztük az öregkorunk megélését. Kezdett az anyagi helyzetünk stabilizálódni. A férjem is, én is azzal foglalkoztunk, amit szerettünk végezni,ű – a hobbink volt a megélhetésünk.
Ettől ideálisabb életet ki kívánhatna magának.
Hosszú távú terveink voltak, a fiamékkal szomszédságban éltünk.

Majd egy forró nyári napon férjem elmondta, hogy fájdalmai vannak, véres a széklete. Orvoshoz fordultunk segítségért. Szövettani vizsgálat után két gyötrelmes hét következett az eredmény megérkezéséig. Hidegzuhanyként érintett a tény, hogy rosszindulatú vastagbél daganatot diagnosztizáltak nála.
Elkezdődött egy szélmalom harc a betegség megállításáért. Nem a hivatalos kezelés formát választottuk. A természetgyógyászat lehetőségeivel élve, megkezdtük a gyógykezelést.
Rengeteget olvastam, kutattam hogyan tudnék én is segíteni. Okleveles reflexológusként, a férjem talpát maszíroztam, biorezonanciás kezelést végeztem rajta. Nagy mennyiségben búzafűlevet ivott, és elkezdtem makrobiotikus ételeket készíteni neki. Ezt a fajta étkezési formát külföldön a daganatos betegségek kezelésére alkalmazzák.
Teljesen alárendeltem minden cselekedetem az ő gyógyulásának, hogy segíteni tudjak rajta.

Majd találkoztam egy régi ismerőssel, aki hallotta mivel foglalkozom, neki is problémái voltak.
Megbeszéltük a kezelés időpontját.
A kezelés alkalmával elmondtam, hogyan haladunk a férjem gyógykezelésével. Ő meghívott egy vacsorára, ahol Istenről, a szeretetről, alázatról, az élet másfajta szemléletéről beszéltek.
Nem haboztam, azt gondoltam: ha tudok segíteni a férjem állapotán, lelkének nyugalmán, nincs vesztegetni való időm. Ezen a vacsorán, befogadtam az Jézust a szívembe, az életembe. A gondok továbbra is jelen voltak az életünkben. De folyamatos segítséget kaptunk a szövetségtől,melynek előbb én, majd a férjem is tagja lett. A betegség és a velejáró nehézségek elviseléséhez, megéléséhez az Úr adott erőt mindkettőnknek.

Sikerült másfél évvel meghosszabbítani a férjem életét.
Viszonylag, gyorsan távozott el a párom, de a szívében a harag és a neheztelést felváltotta a szeretet, megbocsátás, békesség. Istennek hála!
Az Úr kiválasztott erre a nehéz ,feladatra, és erőt adott az elhordozáshoz is.

Sallai Éva