2014. utolsó hónapjához közeledtünk. Amikor is kaptam egy utasítást az Istentől: AJÁNDÉKOZZAM A FIAMNAK AZ OPEL TIGRA TIPUSÚ SPORTAUTÓMAT!
A lízinget a kocsira kifizettem, megjavíttattam, lefestettem, új téli gumi garnitúrát vásároltam. Nem tetszett az utasítás, hiszen ebben az időben még nem volt felhőtlen a kapcsolatom a gyermekemmel, a régmúlt sérelmei, bennem erősen éltek.
Méltatlankodtam nem keveset, hogyan válhatnék meg a kocsitól amiért annyit küzdöttem. A fiam meg sem érdemli ezt az ajándékot.
A döntésemet befolyásolta, hogy egyik nap átjött az unokám és panaszolta, hogy nekünk már 3 autónk van/Tigra, Citroen és párom BMV-je/ nekik pedig nincs egy sem. Továbbá párom is biztatott, hogy mielőbb hozzam meg a döntésem hiszen az időjárás egyre zordabbra fordul és nem lehet majd kerékpárral közlekedni.
A kis unokámat kerékpárral szállították az óvodába ,és az Isten a szívembe helyezte, hogy” meddig akarod hogy fázzon a gyermek”.
Mikulás napján az egyik csomagba helyeztem a kulcsokat, forgalmi engedély és az ajándékozási nyilatkozatot.
Az autót kívül-belül megtisztítva az üzemanyag tankot feltöltve /ahogyan én is kaptam a Citroen Berlingót/, az autóval átparkoltunk a házuk mellé.
Átmentünk a gyerekemhez és csodálatos ünnepeket kívánva átadtuk a mikulás csomagokat, majd sietősen távoztunk a következő programra.
A keresztény szövetségünk éppen soros vacsorájára utaztunk. A rendezvényen megcsörrent a telefonom, a fiam hívott, kérdezte mit jelentsen ez? Miért kapta az autót? Elmondtam, hogy tudom, hogy, sokat imádkozott egy autóért, de nem volt anyagi fedezete a megvalósításhoz. Az Isten meghallgatta kérését. A fiammal azóta a kapcsolatom egyre jobban alakul,,jelenleg mindennap beszélgetünk, együtt ebédelünk, megbeszéljük a terveit, és időnként átölel és puszit is kapok. /Ez a múltban soha nem történt meg/.
Csodálatos érzés volt számomra látni az örömüket, kis unokám boldogságát. Hálás vagyok az Istennek, hogy a szívembe helyezte ezt a feladatot, és adott erőt a helyes döntés meghozatalához.
Sallai Éva
