Formálás
Pénteki nap befejezéseként, az esti órában barátnőmmel kerékpározni indultunk. Több mint egy órát kerekeztünk, közben beszélgettünk /vagyis többnyire én beszéltem/.
A túra végeztével, haza kísértem a őt, és ekkora már teljesen besötétedett. Vigyázz magadra!- mondta nekem.
Gyakorta tettünk hasonló kirándulásokat, hiszen a csodás meleg, simogató esték csalogatóan invitáltak a friss levegőre. Ilyenkor térdnadrág, top, és szandál volt a” felszerelésünk.”
Hazafelé tartva ismét gondolataimba mélyedtem, méltatlankodtam, hogy elhagyott a párom, holott együtt is tölthettük volna az estét.Nehezen viseltem a magányt.Egyre jobban elhatalmasodott az önsajnálat és a harag a szívemben. A kerékpáromon a világítás nem működött. Nagy tempóval egy sötét szakaszhoz érkeztem, és nem láttam, hogy az út kanyarodik. Az első kerekem megcsúszott egy köves szakaszon és már “repültem” is bicajostól. Mivel késő este volt senki sem látott.Felálltam a földről és éreztem, hogy ismét a jobb oldalamon sérültem./mint régebbi esésemkor/. Felültem a kerékpárral és a következő kivilágított területen szembesültem, hogy a kézfejem, könyököm, a térdem, lábujjaim is véresek. Imádkozni kezdtem az Istenhez, hogy gyógyítson meg, hiszen szombaton masszírozást vállaltam. Otthon a menyem kitisztította a sebeim és mondta menjünk el az ügyeletre. Inkább a gyors lefekvést választottam. Másnap masszírozás után már nagy fájdalmaim voltak. Csak haza akartam jutni, de “felsőbb utasításra” mégis az ügyeletet választottam.Ott ismét kitisztították az akkora begennyesedett sérülést, és két naponta jártam vissza kötözésre. Az orvos szerint ,gyorsnak mondható a gyógyulásom és “szerencsém” is volt. A rossz gondolatnak a nyomát azóta is viselem a könyökömön, térdemen.
Isten megrótt a tisztátalan gondolatokért, haragért, ítélkezésért, de ,segített a gyors rehabilitációban. A fájdalmak cselekedetem súlyát mutatták.
Hálás vagyok az Istennek a “markáns” formálásért. ÁMEN!
Sallai Éva
