Harmóniában…
Férjem halála után, a fiammal, nagyon megromlott a kapcsolatunk.A történtekért és minden rosszért ,engem hibáztatott. Tele volt a szíve fájdalommal, amit nem tudott elhordozni.
Mindketten szenvedtünk. Rám nehezedett minden teendő, családi támogatás nélkül ,egyedül maradtam.
Kértem az Istentől egy társat,hogy a férfi munkába segítségemre legyen.Az Úr meghallgatta imám.
A fennálló fagyos légkört, az új párommal való összeköltözés, tovább rontotta. Egy telken éltünk, de csak alig beszéltünk egymással.
Az unokám sem jöhetett át hozzánk.
Teltek múltak a napok, a hónapok: de a helyzet semmi jóval nem kecsegtetett.
Mindennap imádkoztam, majd a szövetség tagjaival közösen is ,többször imádkoztunk fiam változásáért. Ha megbántott, csendben elvonultam és sírtam… és szüntelenül imádkoztam.
A szeretet csontot tör, a kitartó ima meghallgattatik. Mindennap csak az ima volt a “fegyverem”.
Nehéz, szomorú időszakot éltünk meg.
A páromnak köszönhetően, aki mellém állt, lassan egyre többet beszélgettünk a gyerekemmel.
A fiam teljesen elzárkózott a keresztény élettől, hallani sem akart a Bibliáról.
Mivel a mi kis családunkban ketten(én és párom) gyakorló keresztények voltunk,és egy akarattal imádkoztunk és igyekeztünk úgy is élni, mint ahogyan beszéltünk - szépen, lassan elindult egy változás közöttünk.
Majd amikor a párom elhagyott, a fiamékkal már annyira megerősödött a kapcsolatunk, hogy nem hagytak magamra, néhány pillanatra, rendszeresen benéztek hozzám.
Mára már átöleljük egymást, leülünk beszélgetni. Tanácsomat is megfogadja, a makrobiotikus ebédeimet fogyasztja Ő és a családja. Kis unokámmal szinte együtt élek. Azt mondta most Ő a férfi a házamban és vigyáz rám.
Olyanok lettünk mint egy szép család.
Időnként előfordulnak nézetkülönbségek, de mindent megbeszélünk, közösen döntünk a megoldandó feladatokról.
Isten meghallgatta az imám , lassú , nehéz folyamat volt, hiszen mindannyiunknak változnia, csiszolódnia kellett. Ez egy csodás eredmény! Istennek legyen hála!
Sallai Éva
