A Love story címet adhatnám ennek a történetnek.
A férjem halála után, a munka , a család, keresztény rendezvények és biblia estek töltötték ki napjaimat. Nem flörtöltem, nem randiztam senkivel, viszont ,nagyon vágytam már egy igaz társra.
Kértem az Istent küldjön mellém egy segítőt, hogy a felhalmozódott megoldandó “férfi” feladatban segítségemre legyen.
Vágytam a szeretetre, simogatásra,beszélgetésre… Az Úr meghallgatta imám, és egy szövetségi rendezvényen megismerkedtem a párommal.
A találkozásunk és azt követő ismerkedési időszak akadálymentesen, az Isten szeretetén alapulva telt el.
SZERELMES LETTEM!
A “kémia” a rezgés, vibrálás mindezek – dübörögtek a lelkemben, testemben.
Teljesen meg voltam győződve arról, hogy Isten ajándéka számomra ez az ember, olyannyira, hogy a külseje ( tetovált, pirszinges) nagy darab teste sem riasztott.
Sem egzisztenciája, se pénze ,se lakása nem volt , a hozománya a kapcsolatunkban három kiskorú gyermeke volt.
Boldog voltam, a sok szomorúság után ismét napsugár töltötte meg a szívemet. Otthonomba költözött. Tiszta érzésekkel, félelem nélkül vállaltam fel ezt a férfit. Csodálatos napok, hetek, hónapok következtek, együtt főztük a makrobiotikus ételeket.
Egy idő után munkahelyet kerestünk számára a folyamatos fizetnivalói (gyermektartás, stb ..) kiegyenlítésére.
Terveztük a legnagyobb gyermekének befogadását.
Segítségére voltam és támogattam – mindenem megosztottam vele.
Isten előtt fogadalmat tettünk szerelmünkről. Az esküvőt Nicaraguában keresztény testvéreknél terveztük megtartani.
Úgy gondoltam, életem végéig .jóban-rosszban együtt leszünk.
Hatalmas csalódásként: a születés napi tortájának köszönhetően szereztem tudomást arról, hogy a kedvesem akkor már fél éve párhuzamosan másik párkapcsolatot tartott fent.
Voltak érzéseim, a belső hang már menet közben jelezte, hogy valami nincs rendben.
Kérdeztem Öt van -e mondanivalója, van-e valami gond és ha van akkor azt beszéljük meg. De a válasza mindig az volt: nincs semmi probléma; Évike szeretlek. A kapcsolatunk legelején kijelentettük tiszta, őszinte az érzés mindkettőnkben. Ezért a hazugság, a paráznaság, hamisság nem keresztény viselkedés.
Mindketten gyakorló keresztények voltunk.
El kellett költöznie. Búcsú nélkül távozott, itt hagyva a sok csodás közös élményt…
A szívemben a mérhetetlen fájdalom, csalódottság fészkelődött be. A barátaink, a szövetség tagjai részéről ledöbbentek tettének súlyától. Ezt követően még néhány alkalommal próbálkozott az érzéseimet manipulálni és tesztelni saját magát, de ezeket a cselekedeteit is a hazugság, hamisság táplálta. (Az Isten mindig megvédett, hogy ne gyengüljek el.)
Számomra egyetlen megoldás maradt.
Teljesen megszakítottam vele a kapcsolatot annak érdekében, hogy életemet teljesen Isten akaratának szentelhessem. Mára Isten megerősített. Kiemelt ebből a “szennyes” életvitelből, mert sokkal jobb életet tartogat számomra.
Isten azt mondta, ne emberben bízz (még akkor sem ha kereszténynek vallja magát): csak rám tekints, én nem csallak meg, nem hagylak el, én gondoskodom rólad, csak rám támaszkodj! Mai napig folyamatosan bontogatja az Úr a” miértekre” a választ, ezzel is erősítve a döntésem helyességét. Ámen!
Sallai Éva
