Kis unokám gyógyulása
Ekkor már évek óta az újonnan épült kis családi.házunkban éltünk.
A kis unokám éppen karon ülő korban volt, rengeteget mozgott – nem lehetett egy percre sem magára hagyni.
Sok időt töltöttünk együtt.
Egyik nap ismét nálunk volt, mert a menyem el ment otthonról. Emlékszem mérgelődtem, mert nem hoztak ebédet a picinek.
Semmi gond, gyorsan feltettem néhány zöldséget a tűzhelyre főni. De már nagyon nyugtalan, éhes volt a gyermek, ezért karomba vettem és elindultunk megnézni az ételt.
Késsel megszurkáltam a zöldséget, hogy megfőtt e már. Abban a pillanatban a baba a lábával lerúgta a lábast, amely annyira szerencsétlenül esett le, hogy az unokám lábfejére zúdult a forrásban lévő víz.
Hatalmas sírásban tört ki. Gyorsan lekapkodtam a harisnyát a lábáról; hideg vizet folyattam a lábra, de sajnos már el kezdett hólyagosodni, és be is vörösödött.
Ekkor érkeztek haza a szülők, és azonnal kórházba szállították a babát.
Harmadfokú égést szenvedett.
Naponta kötözésre kórházba kellett vinni a gyermeket.
Nagyon elkeseredtem,sokat sírtam és imádkoztam,hogy mielőbb gyógyuljon meg és ne maradjon hegesedés az égés helyén.
A kis unokám viszonylag hamar meggyógyult és a lábán nyoma sincs a régi sérülésnek.
Az Isten meghallgatta imáimat, és a segítségünkre sietett. A kórházban elmondták, hogy az addig tapasztalatok alapján gyorsnak mondható gyógyulása! Ámen!
Sallai Éva
