Az igazi (valódi) istentisztelet, – az Isten által számunkra megmutatott – az elhagyott(ak), a magányos(ak), a rászoruló(k), a megfosztott(ak), a megnyomorított(ak) meglátogatása, a szegény(ek)nek az öröm hirdetése, a megtört szívű(ek) vigasztalása, és bekötözése, a foglyok felszabadítása, és a betegek meggyógyítása. Ha ezt tesszük, akkor szüntelen istentisztelet(b)en “vagyunk”.
“Én mindenkinek adósa vagyok, ezért hát kész vagyok nektek is (és bárkinek) hirdetni az örömüzenetet”
“I am a debtor to wise and unwise.so I’m raedy, to (go & preach) preach the gospel to you…”
mm
