Az elmúlt napokat, heteket végig gondolva meg kell állapítani, hogy sok kritikát kaptam. Bennem is megfogalmazódott önmagammal szemben. Mások Irányában is. Vádlás, ítélet?? Ezeket végig gondoltam, és megértettem, hogy ezeket önmagamra kell, hogy vonatkoztassam. Amit élesen látok másoknál azokat vegyem szemügyre, mert, ezek pontosan az én hibáim. Ezért nem ítéllek, nem vádollak – tükörbe nézek és ez jó. Segít embernek maradni ebben az embertelen világban. Így tudtam a kritikák után tüske nélkül maradni és azt írni vagy mondani, hogy igazad van. Jogos.
Egyik este egy vendéglátó egységbe sodort a véletlen, A lányomnak mutattam meg egy régi ismerőst, hogy milyen dalokat énekel. Éppen a közelben lépnek fel – mondtam neki – és mivel volt kedve megnézni, így autóba ültünk, hogy meghallgassuk őket
Ismerős volt a közeg, korábban ebben a légkörben éltem, és most láthattam ismét, hogy miből estem ki. Részeg fazonok, kéjsóvár tekintetek, taperáló kezek… Itt a sötétség van megvilágítva. Az első ismerősöm, akibe botlok és beszélgetek, azzal a gyerekkori sráccal volt, akivel az első vendéglátós egységemet megnyitottuk réges régen, Hamar kiléptem a vállalkozásból, mert utána ment a dajdaj a közös pénzből és reggelig folytatódott, ott ahol a legtovább volt még nyitva egy lebuj. Ő vezeti, most azt a csehót, mint később megtudtam. Anno 2 hónapig a nevemet adtam neki, a nyereségből nem kérve, hogy keressen valakit, akinek van képesítése, hogy tovább vigye a kocsmát. (Aki átvette tőlünk, 200000 Ft-t keresett havonta úgy, hogy két alkalmazottat és a helyi maffiát is kifizette a rendért.) Mondanom sem kell talán, hogy nem segített neki senki.,. ő viszont nem fizette be két hónapra az áfát, amit rajtam az APEH beszedett és még 11300 Ft bírsággal bevasalt. Apja, mikor szétváltunk, minden értelmes eszközt megkaparintott magának, nekem a közös autó maradt, amit egy másik régi cimbora el felejtett kifizetni… Elengedtem nekik. Nem mondtam ezt soha oda nekik.
6 évvel ezelőtt édesapám haldoklott, anyám megkért, hogy menjek el a boltba, hogy hozzak az ebédhez valamit. Ennek a barátomnak az apja a pocsolyában fetrengett. Senki sem volt, hogy felsegítse a koszos, ordibáló részeg embert. Nekem pedig haldoklott otthon az apám…. Egy belső hang azt mondta: segíts neki… Pont én?? Akit kihasználtak, becsaptak, megaláztak? Igen, pont azért, mert ez a szeretet. nem bírtam el a 130 kilós embert. Kihoztam a sárból, leültettem, míg a régi közös ismerőseink, akikkel együtt ivott aznap is becsmérlően beszólogattak. Elmentem a feleségéért, a barátom anyjáért és ketten nagy nehezen haza cibáltuk a nagy testet. Soha nem köszönte meg. Nem is vártam vagy várom. Boldog voltam, mert adhattam, jóval fizethettem a rosszért.
A zene kiváló volt megkaptuk azt amiért mentünk A régi barátot látva elképzeltem azt, hogy milyen maradtam vagy váltam volna, ha ebben élek tovább. Akaratlanul is láttam őt, amit pörgött tiszta erővel egész éjjel, mosolyra nem futotta tőle csak egyszer, mikor lányomat bemutattam neki.
Leszoktam az ítéletről. Megtanultam feltétel nélkül elfogadni az embert. A hibáival együtt, még akkor is, ha a gondolkozásmódjával nem is értek egyet. Nem tartom magamat jónak, jobbnak másnál. Épp ellenkezőleg, minden változás bennem az Isten műve, éppen ezért nem vagyok magamra büszke vagy önelégült. Csupán egy jóra törekvő ember. Akinek a törekvése nem mindig sikerül, vagy nem mindig jól sül el…
arobi
