Jézus egész földi élete során az Atyával való szüntelen kapcsolatban, közösségben volt.”Aki küldött engem, én velem van. “Én és az Atya egy vagyunk”Ján.10:30, más helyen pedig “Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek” (Jn 8:29) Az utolsó vacsora elfogyasztását követően, – mely a pászka ünnepén volt (Nisán 13. csütörtökön este) – kimentek a Gecsemáné (olajprés) kertbe (héber:Gat Smanim גת שמנים) Nevét az ott lévő olajsajtóról kapta.
Jézus tisztában volt, hogy közeleg a pillanat, amikor Édesatyja nem lehet közösségben vele. Itt kezdődött el, a valaha ezen a földön történt legnagyobb küzdelem. Kéri is tanítványait, hogy virrasszanak vele, kérte imatámogatásukat, de a tanítványok mind elaludtak. Jézus tudomásul vévén ezt, leborult és imádkozott. Elindult az Isten “olajprése” amely irtózatos erővel hatott rá, a Sátán seregei összpontosított támadást intéztek ellene, “És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott; és az ő verítéke olyan volt, mint nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.” Luk.22:44 Luk.22:43 Kéri, hogy ha lehetséges múljon el ez a pohár, de azonnal módosítja, korrigálja imáját, és meghozza végleges döntését: “mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” Luk.22:42 A döntést követően azonnal “angyal jelent meg neki a mennyből, erősítvén őt.” Véleményem szerint itt dőlt el a sorsunk, Krisztusunk itt DÖNTÖTT. Hiszem, hogy ez a halálos küzdelem,és az őbenne lévő félelem nem alapvetően a szegektől, a korbácstól, a töviskoszorútól, és az egyéb kínszenvedésektől volt Benne, hanem tudta világosan, hogy lesz egy pillanat, amikor az Atya magára hagyja Őt, eltávozik tőle, egymaga marad a világ összes bűnével a vállán. Ő Aki szüntelenül kapcsolatban volt Vele, most nem lesz ott. El is hangzik a kereszten:”én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” de Ő tudta, hogy az Atya ott végleg le fog számolnia Fiú által a bűnnel,” hisz a bűn zsoldja a halál”. És Ő lemészároltatott ott a BŰNÉRT való áldozatul!
Istenem, én is elaludtam ott a Gecsemánéban,együtt a tanítványokkal, akkor, mikor iszonyatos módon Ő a “prés alá került”. Lassan megértettem, hogy ott – Isten akaratából – ember nem segíthetett rajta, így a tanítványai sem. Neki egyedül kellett megharcolnia ezt a küzdelmet. Krisztus ott a kereszten, már kész volt, hisz az előző éjszaka a prés alatt mindent eldöntött! Uram, megemlékezem hálás szívvel erről a győztes harcodról, dicsőség néked mindörökké, Amen.
mm
