Az idős hölgy légycsapóval hadonászott éppen a konyhában, mikor betoppantam.
Az ajtó és ablak sarkig tárva, nem csoda, hogy a bogarak be találnak jönni a lakásba.
Az előbb egy egeret láttam elsurranni az ajtó előtt! – aggodalmaskodást hallottam ki a hangjából. Mit tehetnék? És jött a gondolat: Mi lenne, ha szúnyoghálót tennék az ablakra? Akkor se egér, se légy nem léphetné át a küszöböt. Gyorsan a tettek mezejére léptem, lemértem a konyhában az ablakot és elindultam szúnyoghálót venni.
A boltban az eladónak mondom, hogy 150 cm x 70 cm szúnyoghálóra lenne szükségem. Kihozza a raktárból a tekercset, méregeti, kétszerannyi. Látom átsuhanni a homlokán a gondolatot: ezt a véget, ha levágtam, már senkinek sem lehet eladni. Mosoly jelent meg az arcán, s megszólalt: önnek adom a 70 cm árában!
Megköszöntem és kifizettem, és elindultam, hogy feltegyem az ablakra. Megmutattam a portékát, amit vásároltam. Az idős hölgy tapsolt örömében. Nem is mondtam, de pont fehér színűt szerettem volna!
Otthon már régóta halogattam, hogy a saját ablakomra szúnyoghálót vegyek.
Úgy Pató Pál urasan. Kezemben a véggel indultam haza, így került szúnyogháló az én ablakomra is.
Tanulság a történetből számomra annyi: az Isten számon tartja a szükségeimet, és gondoskodik rólam, nem úgy, amint én elgondolom, hanem ahogy szükségem van rá.
