(Széljegyzet a Korinthusiakhoz írt levél 9/1-23-hoz)
Szabadság! (1-2 vers.) Pál a kereszténységen belüli vádlóinak címzi ezeket a gondolatokat. Pál ne lett volna szabad? Sablonok, megfelelési kényszerek nélküli életet élt.
Nem vagyok apostol? Kérdezi Pál. Kétség sem férhet hozzá – életében látható, hogy Isten minden ajándéka működik az életében, hiszen közösségeket alapít, gondoz és ápol. Meghívja az embereket Isten országába és tanítja őket, hogy miként tudnak személyes kapcsolatba kerülni Jézussal és ebben a kapcsolatban tartósan megmaradni. Megmutatja életpéldáján keresztül, hogy lehetséges boldog és sikeres életet élni. Kérdés: lehetséges ez a számomra (mindig egyesszám elsőszemélyben)? Amennyiben krisztuskövető vagyok, akkor reálisan igen! Mert nem tannak, felekezeteknek, családnak és szomszédoknak kell megfelelnem – aminek véres verejtéken keresztül is nehéz lenne, sokkal egyszerűbb az életem, mert harmóniában tudok lenni és maradni az Élet megalkotójával. Nincen más dolgom, mint élni és engedni, hogy rajtam keresztül az Isten cselekedjen. Miként Pál is megkapta az életben mindazt, amire szüksége volt; garantált, hogy számomra is biztosítva van.
Nem láttam Jézust a mi Urunkat? Dehogynem, többször is olvashatjuk a Bibliában. Nemcsak a damaszkuszi úton, hanem Jeruzsálemben is. Sőt, ettől még meredekebbet is állít: azt az evangéliumot, amit hirdet – személyesen Krisztustól kapta és ez az amit tovább ad! Miért is szükséges a személyes kapcsolat a Mesterrel? Azért (is), hogy arról beszéljek, amit Tőle tanultam és azt adjam tovább! Nem kell ehhez könyveket, teológiát biflázni, bibliaiskolában hatosra vizsgázni, sőt még bibliai idézeteket fújnom, mert mindez mit sem használ, ha nem láttam Krisztus!
Jogos juss. 3-14 vers.Innen kezdődik a jogosság kérdése.Jönnek a “piszkos anyagiak”, amiről mindenki tud, és bár nem az övé és bár nem is illetékes, akkor is jogot formál arra, hogy véleményt formáljon ebben a témában. Pénz. Ószövetségi példákon keresztül tárja elénk a véleményét. Tudjuk, hogy áldott az a kéz, amelyik dolgozik. Isten parancsa a munka világáról örökérvényű – jár a munkásnak a maga bére. Ez nem lehet vita tárgya. Pétert említi és Jézus testvéreit, hogy joggal élnek azokból az adományokból, amit azoktól a személyektől kapnak, akikkel foglalkoznak. Nyomatékosítja is ezt Pál: “Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (14 vers). Ez így van kitalálva, logikus is – egyértelmű.
Sáfárság. (15-18) Itt jön a különbség. “Én azonban azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután.” (15 vers). Ő alapvetően nem a tizedekből él, hanem KÉTKEZI MUNKÁS. Eltartja magát, sőt időnként a kollégáit is. Szeretni való lelkesedése. De itt nem csupán az indulatokról van szó, vagy érzelmi fellángolásról. Krisztussal való találkozása alapvetően meghatározza gondolkodását. Itt visszaköszön a szabadság! A Jézustól nyert szabadságának öröme kényszerítőleg hat rá. Lemond a jogáról, hogy önmagának éljen. Öröme akkor teljes, ha Krisztust, mint a megfeszítettet hirdetheti. Mindenki, aki önként teszi az evangélium hirdetését, jogosult az ellátásra – ez a véleménye. De Pál és Barnabás másként láthatjuk ezt. Nem az ószövetségi mintát követik, hanem Jézusét. Aki életében ácsként élt, a három és fél éves szolgálata alatt pedig isteni ellátásban – hitből. Sehol sem olvasható vele kapcsolatosan, hogy tizedet adtak volna neki vagy a templom és az oltár körüli tevékenysége miatt kapott volna bármit is.
Pál és Barnabás önként lemondtak az önmegvalósításukról. Úgy döntöttek, hogy szabad akaratukat visszaadva az Úrnak, önmagukat átadják, alárendelik Isten akaratának. Birtokosból így válnak sáfárrá. Nem rendelkeznek már az idejükkel, vagyonukkal, de még a saját testükkel sem. Nem akadályozza, nem befolyásolja őket az, hogy egy szervezettől vagy a tagságtól való (a tizedfizetőktől) függőség. Megszűnik a pénz uralma a mindennapjaikban. Krisztus “rabszolgái” immár. Így ők is a mennyei ellátás részeseivé válnak – miként Mesterük is, mikor a Földön az Atya akaratát követte.Jutalmuk nagy, mert Jézus küldetését folytathatják. Ingyen, érdekek nélkül, szabadon hirdethetik Isten megmentő üzenetét, hogy meg akarja békíteni az embert Jézus Krisztus halála által Önmagával. A helyreállítás lehetőségét, a megmentő információt nyújthatják át körülöttük élő embereknek válogatás nélkül.
arobi
