Isten ma reggel a kép és a keret példabeszédét hozta elém.
Egy műalkotás esetében a fő mondanivalót mindig a kép tartalmazza, ezért a kép keretének kiválasztásakor fontos szempont, hogy az a kép mondanivalóját ne elnyomja, hanem inkább azt kiemelje. Néha látunk képeket, melyek esetében a keret olyan „harsány”, hogy megjelenésével teljesen elnyomja a tartalmat. Bizony ez az eset állhat fenn, a mi esetünkben is, amikor az Urat képviseljük. Mi is lenne a feladat? Hát az, hogy Őt kiábrázolva, megjelenítve, összehozzuk az embereket Ővele, Jézussal, a Krisztussal.
Sok esetben halljuk testvérektől, hogy hiába mondom az Evangéliumot, nem akarják, vagy nem tudják elfogadni azt. Nos, ebben a helyzetben Jézus Krisztus a KÉP, és mi vagyunk a keret. Az emberek ránk tekintenek, nézik a „képet”, keresik a mondanivalót az „alkotásban, de a „keret”, – mi – esetenként elnyomjuk, elhomályosítjuk, a kép lényegét, fő mondanivalóját. Természetesen mindannyiunkat, mint a kereteket, Isten alkotott abból a célból, hogy megdicsőítse Magát bennünk. Ez csak akkor sikerül, ha Bemerítő János tanácsa valóra válik bennem: “Néki növekednie kell, nékem pedig alábbszállnom.” Ján.3:30
Egyébként is, mim van, amit ne Tőle kaptam volna? Mindezt pedig vissza kellene adnom Neki, majd Ő, azt megtisztítva, az Ő céljainak megfelelően visszaadva használja azokat bennem. A krisztusi természet kerete húzza csak alá az Ő mondanivalóját. A keretnek minden esetben decent módon, szerényen, kiemelve az Ő képét kell megjelenítenie a „festményt”, bemutatván az Embert. Íme, az ember, akit Isten eredetileg megteremtett!
Oda kell figyelnünk arra, hogy ne a logónkat fényesítsük, hanem ŐT! Áldjon meg bennünket az Úr ebben!
mm
