Van még takargatnivalód? “Hófehérke image” kialakítása, a „fügefalevél” projekt alkalmazásával.
„Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról…” II.Kor. 4:2
Régi életemben nagy mélységeket jártam meg, melynek folytán lehetőségem volt megismerni a sötétséget, és annak cselekedeteit. Jézussal való találkozásom első nagy élménye nem a „világosság” felismerése volt, hanem annak az átélése volt, hogy „Valaki” levette a vállamról azt az irtózatos nagy terhet, amelyet 32 évig cipeltem, és ott volt mindennapjaim ballasztjaként a vállamon, – reggelente, amikor bele kellett nézzek a tükörbe, szembesültem valakivel, aki nem akartam lenni. És akkor jött Jézus! Keresztyénné válásomat követően azt hittem, innentől kezdve minden csak „hawaii dj” lesz, és nem lesz semmi olyan, amely előfordult addig az életemben. Valóban, markáns változások következtek be életemben, olyannyira, hogy 1,5 évet követően feleségem is befogadta Jézus Krisztust a szívébe. Ennek ellenére, azért néha történtek olyan dolgok is, melyeket a „fügefalevelek” mögé rejtettem, nem akartam, hogy mint keresztyén, rossz fényben tűnjek fel testvéreim előtt. Az volt a célom, hogy magamról egy jó image-t tartsak fenn. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy semmi olyat nem osztottam meg magamról másokkal, amelyről úgy gondoltam, hogy szégyenletes, és árthat a keresztyének által rólam alkotott összképnek, tehát a „fügefalevél” projekt alkalmazásával ügyesen takargattam azt. Ugyanakkor könnyen megbotránkoztam azon, ha egy testvéremet láttam olyat cselekedni, ami „nem illik egy jó keresztyénhez”, – és általában ennek a vége az lett, hogy ítélkeztem felette. Isten ezt követően gyakran konfrontált ugyanazokkal a helyzetekkel engem is, melyben – még ha csak magamban is – pálcát törtem mások felett, és tette ezt mindaddig, amíg meg nem tanultam, hogy Ő nem botránkozik meg semmin, és azt akarja, hogy én se tegyem. Azt viszont igen, hogy ha észrevettem, akkor botránkozás, és ítélkezés helyett, könyörüljek rajta, és imádkozzak érte, segítsem újra „felállni”. Többször is szembesített azzal, hogy ha valóban megbízom Benne, és hiszem, hogy Ő az én bűneimért valóban kifizette az árat, és el is szenvedte a büntetést azokért, akkor nekem nincs mit szégyellnem, hisz Ő a szégyenemet is magára vette a kereszten.
Megmutatta azt is, hogy nekem már nincs szükségem – egy nekem, vagy másoknak megfelelni, tetszeni akaró – image-ra! Ő engem szeret(ett), elfogadott, meghalt értem, elfedezte, bűnömet. Nyugodtan lemondhatok az ún. szégyenem takargatásáról, hanem ha kell, igenis tegyek esetenként bizonyságot mindazokról, hogy mi mindenen is mentem keresztül – keresztyén létemre. Továbbá hogyan hozott ki, szabadított fel az ÚR ezekből. Eszembe jutott, hogy hányszor hittem azt, hogy csakis én vagyok ilyen mocskos, piszkos, hogy csak én estem el ebben, vagy abban, – hiszen a körülöttem lévő testvérek mind „hófehérkék” – csak én vagyok ilyen mocsok!? Sokat szenvedtem ettől mindaddig, amíg Isten rá nem világított arra, hogy ugyanazt a trükköt próbálgatja velem a Sátán, amit az Édenben Ádámékkal tett. Megtanított arra, hogy én az Ő image-át örököltem, és az Ő szemében én HÓFEHÉR vagyok, ezért nincs semmi szégyellnivalóm! Ne parkolj tovább a „Tudás fája alatt”, cuccolj végre át az „Élet fája alá”! Lemondtunk – e valóban a szégyen takargatásáról? Ha nem akkor baj van a hitünkkel! Csak emlékeztetőként: eljön az idő, amikor minden „titkot” – ha van, a tiedet is – a HÁZTETŐKRŐL FOGJÁK HIRDETNI!
Az Úr áldjon meg bennünket, hogy ez ne fordulhasson elő.
mm
