Kedves ismerősöm bőrében összezsúfolva lakozik egyszerre Klaudia és Claudia.
Ők nem egypetéjű ikrek, és nem is egylényegűek.
A külső hasonlóságokat tekintve megállapíthatjuk, hogy teljesen egyformák.
De belül, harcban állnak egymással.
Klaudia kemény és könyörtelen, Claudia érző szívű és lágy.
Klaudia önérvényesítő, míg Claudia szelíd.
Klaudia makacs és önfejű, Calaudia elengedő és megfontolt.
Én tudom, én akarom, az én igazságom -mondja folyton Klaudia.
Szakmaiság, a jól végzett munka, részletekig kidolgozott precizitással.
Claudiát viszont szeretik az emberek, mert kedves és figyelmes, megtalálja mindenben az értékelni valót. Motivációja, hogy másokat különbnek tartja önmagánál. Munkája a hobbija.
Klaudia kötelességből, jól neveltségből udvarias. Kimért, kicentizi még a szavakat is, hogy mennyit mondhat. Csak a maximum felett lehet nála teljesíteni.
Claudia önzetlenül kinyílik, mosolyog még a napra is. Mindenkihez van egy jó szava, dicsérettel honorálja a legapróbb pozitív változást is.
Klaudia elégedetlen az életével, Claudia hálatelt szívvel énekel.
Klaudia magának való, Claudia a társaság lelkiismerete.
Klaudia a vélt vagy valós igazáért öklel, fejjel megy a falnak.
Claudia nagylelkű, és másoknak is segít, hogy ne verjék szét a kobakjukat.
Klaudia ezért folyton a sebeit nyalogatja, sajnálja magát és másokat könyörtelennek lát, pedig igazából csupán egy másik Klaudia jött vele szembe az életútján.
Claudia viszont jó barát, ő a vigasztaló. Vele felüdülés az együttlét.
Claudiának vannak barátai, Klaudiának csak versenytársai.
Klaudia beteges, szomorú, jövőtlen, beszűkült világában a bölcsek bölcsességét nyomozza -hasztalan. Kutatja a bölcsek kövét megszállottan.
Claudia öröme teljes, mert nem kereste, de meglelte az Élet forrását, a szívébe költözött Jézussal van jóba.
Egyszerre van jelen mindkettő, az egyik szeretni való angyal, míg a másik egy önző fúria.
De, hogy mikor melyik nyilvánul meg, melyikük a dominánsabb az itt a legfontosabb kérdés.
.Míg e földi testben a kényszer együttlakásuk van, olyanok ők ketten, mint az összeláncolt sas és a kutya. A kutya a kukák körül a maradékot keresve szó szerint földhöz ragadt, sőt még a sast is a föld felé rángatja. Addig a sas egyenesen az ég felé törve szárnyalni kíván. Meghatározó, hogy melyiküket táplálja, az lesz az erősebb – ezen áll vagy bukik, hogy melyikükkel találkozhatsz.
(Róma 7,5 -8,34)
