Kételkedéseink leggyakrabban (Isten iránt) abból fakadnak, hogy nem elvárásainknak, a saját élképzeléseinknek, természeti emberi intellektusunk által sugalltaknak megfelelően, – nem az általunk elvárt tempóban, és időben – alakulnak a dolgaink. Ilyenkor hajlamos az ember arra, – elfeledvén az Úr addig már beteljesített csodáit, ígéreteit, jótéteményeit, gyakran azt is, hogy Ő váltott ki/meg a rabszolgasorból – hogy “idegen istenek (aranyborjak) után nézzen, akik (némán) hajlandók egyetérteni vele, és buzdítani saját akaratuknak megcselekvésére. Ez történt a Sinai hegyen is. Ennek általában az a következménye, hogy az ember “leül” “enni, inni, és (meg)játszani (magát)…akár “jó szolgáló keresztyénnek” is. Ne a krisztusi elvekhez, az emberi elvárások alkotta “újtestamentumi törvényrendszerhez”, hanem Őhozzá ragaszkodj, és légy hithűséggel, bizalommal,- “vakon bizalommal”
Megkérdezzük e minden esetben ŐT, hogy a tőle kapott “aranyfüggőinket” értékeinket, – és ezek nemcsak anyagi javak lehetnek – milyen aranyborjúkba olvasztatjuk be? Vajon a vetőmagot, amit Ő adott jó talajba vetjük el? Vajon a birtokunkba került vetőmag milyen arányban kerül a jó földbe, és milyen arányban készítünk belőle kenyeret és kerül a saját hasunkba?
mm
