(Életünkben a szavak és a tettek éljenek szinkronba egymással…)
Ha a házamat ízlésesen ékesítem csodaszép virágokkal és díszekkel, de nincs bennem szeretet a családom (a barátom) iránt, nem vagyok más, mint ügyes lakberendező.
Ha a konyhában fáradozom, a legfinomabb süteményeket készítem el, ínyenceket is kielégítő ételeket varázsolok a csodálatosan megterített asztalra, de nincs bennem szeretet a családom (a barátom) iránt, nem vagyok más, mint egy jó szakács.
Ha besegítek a szeretetszolgálat konyháján, énekelek az öregotthonban (a gyülekezetben), és minden vagyonomat jótékonykodásra fordítom, de nincs bennem szeretet az idős emberek, az árvák és betegek iránt, semmi hasznom abból.
Ha sok jó cselekedetet viszek véghez, megpróbálok becsületesen élni, és kantátákat zengek a kórusban, de ha Jézus Krisztus nem él a szívemben, akkor nem értettem meg miről is van szó tulajdonképpen.
A szeretet félbehagyja a sütést, hogy átölelje a gyermeket.
A szeretet otthagyja a díszítést, és megcsókolja a férjet.
A szeretet a sietség és stressz ellenére is kedves,
A szeretet nem irigyli mások pazar házát és gyors autóját.
A szeretet nem kiabál rá a gyerekekre, hogy menjenek már el az útból, hanem hálás, hogy vannak, és hogy olykor az útban lehetnek.
A szeretet nemcsak azoknak ad, akik vissza is tudnak adni valamit, hanem éppen azokat ajándékozza meg örömest, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elhordoz, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A drága étkészlet eltörhet, a gyöngysor elveszhet, vagy tönkremehet, a földi dolgok nem tartanak örökké, de a szeretet ajándéka megmarad.
