Szilveszter, Karácsony és Húsvét táján a képeslapok jókívánságaiban talán a legsűrűbben használt kifejezések egyike az áldott. Áldottság a képzeletben a leggyakrabban párosul a boldogsággal, sok esetben az alteregóját értik alatta. Ez a vallásból és a néphitből átvett kifejezés vajon mindenkinek ugyan azt jelenti? Leggyakrabban a többség az anyagiakat érti ez alatt. Mondjuk egy Audit vagy BMW-t, illetve egy jól kibélelt pénztárcát. Esetleg egy finomságokkal roskadásig megrakott ünnepi asztalt. Mások az egészséget. Ajándékokat. Az egyik meg tudja sütni a kalácsot, a másik keres annyi pénzt a munkájával, hogy ki tudja fizetni a sütemény árát. Melyikük az áldott? Mindkettő eléri célját, megtölti a hasát. Szinte mindig valamire éppen szükségünk lenne, és ha azt elérjük és megvalósul, akkor az érzelmeink szárnyalnak, és áldottnak mondjuk (gondoljuk) magunkat. Úgy masírozunk az utcán, mint Bruce a Minden6óban, és vele együtt kiáltjuk, hogy „Áldott vagyok!” Magával ragad a pillanat varázsa. De jön a következő perc elillan az álom, és ismét egy új cél lebeg a szemünk előtt, egy újabb vágyálom és kezdődik minden előröl Küzdj és bízva bízzál!- mondja Madách – és közben ahogy múlnak az évek, szépen sorban ráébredünk, hogy ez kevés, ennél többnek kell lenni az életnek.
De érthetünk ez alatt lelki tulajdonságokat is. Van, aki áldásnak mond egy jó képességet, adottságot vagy tehetséget. A maga idejében végül is mind azzá válhat életünkben. Áldottnak gondoljuk azt az embert is, akinek van igazi barátja vagy hűséges, odaadó társa. Ezek a kapcsolatok valóban a legértékesebb kincseink ebben a világban.
Nem létezik erre recept vagy sablon, hiszen mindannyian mások vagyunk – eltérő körülményekkel, neveltetéssel, életkorral és belső tulajdonságokkal Ha lenne, akkor beállnánk a sorba a patikában, és kiváltanánk a receptet és bevennénk a boldogsággyógyszert. A jó érzésű ember megváltoztatná a világot vele. Ha olyan lenne, mint egy kabát az áldottság, akkor mindenkire, aki az utcán szembe találkozik velünk, szó nélkül ráaggatnánk.
De nem törődve bele egy elnagyolós válaszba, nem gondolom, hogy csak ennyit jelentene. A helyes válaszhoz a jelentés tartalmát fürkészve a legközelebb akkor jutunk, ha utána nézünk a Könyvek Könyvében. A saját szövegkörnyezetében vizsgáljuk meg, és nem magányosan, ebből kiemelve. Az Újszövetség hőseivel, ha megbarátkozunk velük, és életútjukon elkísérjük őket, akkor felfedezhetjük, hogy vajon mit is értettek ez alatt.
Áldottak voltak-e ők maguk a Biblia szemszögéből? Nehéz és egyben értelmetlen is lenne vitatni ezt. Miként is álltak ők pénzzel, tehetséggel és egészséggel?
Az anyagiak természetesen a megélhetésünk részei, a pénzről elmondható az a közhely, hogy szükséges rossz, de a bevásárlásnál rendelkeznünk kell felette, ha utazunk a repülőjegyet is pénzért válthatjuk csak meg. Fontos annyira, hogy Jézus a példázataiban a leggyakrabban használja mondanivalója illusztrálásához. De ha már az anyagiknál tartok, ki szeretném zárni, hogy nem valami szegénység kultuszt szeretnék propagálni. Az egy totális zsákutca lenne. Hőseinkről az Isten maga gondoskodott, és egyikük sem halt éhen! Minden jóval rendelkeztek, ami szükséges volt: ruha, cipő és ennivaló és az utazáshoz éppen úgy minden a rendelkezésükre állt, mint ahogy a Hegyibeszédben közismerté vált.
De nézzük először Pált, aki a nagy műveltségű Gameliel tanítványa volt, és maga is a kor legjobb egyetemét járta ki, és akinek fáradhatatlan utazásairól a legtöbbet olvashatunk. Egészségéről azt mondhatjuk el, hogy „testébe tövis adatott”. Testébe fizikai fájdalom volt, hogy „mással ne dicsekedhessen, mint Krisztus keresztjével”. Máshol azt írja, hogy tudok „szűkölködni és tudok bővölködni”.Hol volt pénz a zsebében, hol nem volt. Mint a mesében. Egyszerűen nem csak akadályok és nehézségek voltak az életében, hanem több esetben is megkorbácsolták, kalodába és börtönbe zárták, sőt megkövezték. Ők voltak Silassal korukban a legvidámabb börtönlakók Filippiben, mert olyan nagy örömmel énekeltek a körülmények ellenére (vagy annak dacára), hogy a börtönajtók zárjai mind megnyíltak, sőt a bilincsek is leestek a kezükről!
Istvánról azt olvashatjuk: „hogy teljes volt hittel és Szent Szellemmel”: Ezt nem sok emberről van így leírva. Érdekes. A biblia Jézust minden esetben ülve ábrázolja, kivéve ezt az egyet, amikor áll vajon miért állt fel? Azt olvashatjuk róla, hogy „teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat cselekedett a nép között”. Mert a Krisztus Jézus halálát és feltámadását hirdette, ezért hamis tanúk szavára perbe fogták és elítélték. Ez az István mondta, hogy „látom az egeket megnyílni, és az ember Fiát, az Isten jobbja felől állni.” És míg kővel dobálták, térdre esett, és kiáltott: „Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt! És ezt mondva, elaludt.” Ha valakiről elmondhatjuk, hogy áldott volt – az bizony ő volt.
Péter, az analfabéta halász, aki egy volt a tizenkettő között, Jézus hűséges kísérője volt és egyben hiteles szemtanú is. Mindenét elhagyva arra törekedett, hogy betekintést nyerhessen azokba a titkokba, amik Jézus útját kísérték. Egy napon, mikor Jeruzsálem kapujához értek, akkor Pétertől a kapuőrök adópénzt kértek. Ha lett volna valamelyiküknél pénz, biztosan megkapta volna Péter azt, de nem volt. Így Jézus elküldte Pétert halat fogni, (vissza az eredeti szakmájába), és a hal szájában talált pénzből kellett neki kifizetnie a bebocsájtáshoz szükséges adópénzt.
Hasonló a helyzet, amikor az adófizetésről kérdezik Jézust. Nem a zsebébe nyúlt, és elővett egy római dénárt, hanem a körülötte álldogálókat szólította meg és kért tőlük egy érmét. Egy férfinak pedig azt mondta, aki követni akarta őt, hogy „a rókáknak van barlangjuk, de az ember Fiának nincs hol lehajtani a fejét”. Ha materiális szempontból vizsgálnák az életét, akkor egyetérthetnénk azokkal a római katonákkal, akik sorsot vetettek Jézus ruháira, és lekicsinylően nyilatkoztak róla.
Sokakat megzavarnak az írástudók magyarázatai – törvényszagú és törvényeskedő meséi. Óriási probléma, hogy a különböző korszakokat nem a helyükön értelmezik, és figyelmen kívül hagynak makacs tényeket. Azt például, hogy már a Jézus halálától és feltámadásának idejétől, vagy is a kezdetektől Ónak és Újnak hívják a testamentumot. És az a lepel, amiről Pál ír, amikor az Ót alkalmazzák és alkalmaztatják az emberekkel, ez a lepel vakká teszi még a választottakat is! Az örökhagyó halálával lezáruló korszakot követi az Új. Jézus utolsó szavával – Bevégeztetett! – lezárta az Ót, és érvénybe lépett az Új! Egy jobb minőségű és tartalmú szövetség vette kezdetét, és tart még a mai napon is. Az ember és Isten közötti kapcsolatra nyílt lehetőség, közvetítők nélkül. Nem beleszületés által, hanem felülről fogantatással. Hit és kegyelem által. Az Óbol tanulság lett, mert érvénybe lépet a szeretet általi élet törvénye. Ugyanilyen hiba a Jelenések könyvének jövőről előre látott képeinek a jelenkorba ültetése. Az még előttünk áll, a feltételei még nem értek meg.
Ha összefüggéseiben odafigyelünk a történetekre, megállapíthatjuk, hogy az áldás: következmény és egy állapot az ő életükben. A középpontban az a személyes és meghitt szeretetkapcsolat áll, mint ami jellemezte hőseink életét. Mély és bensőséges kapcsolat az Istennel, mint ahogy Jézus mondja, „mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amiket ő maga cselekszik és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy ti csodálkozzatok.” A Fiú ismerte azt az URH sávot, ahol az Atya hangja hallható volt. Minden zavaró körülményt kiiktatott, hogy a kapcsolat közöttük tartós és folyamatos legyen. A figyelem elterelésre abban a korban is számtalan külső tényező fenn állt, a saját egóról nem is beszélve. Sikerének (áldottságának) oka az volt, hogy nem tudta semmilyen külső vagy belső tényező meggátolni abban, hogy a szemét levegye az Atyáról. Jézus azt cselekedte, amit tőle látott, hallott és tanult. Nem lehetett az Atyától elválasztani, csupán arra az időre, amíg a megváltás végbement a kereszten a mi érdekünkben, de ez az isten akaratából történt.
A Cselekedetek könyve ennek egyenes folytatása. Hogyan is mondhatom azt a személyt – pl. Pált – aki börtönben van áldottnak? Csak bibliai szempontból egyféleképpen, ha elhiszem, amit Jézus mondott, hogy ha „valaki befogadja őt, hatalmat ad azoknak, hogy isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” Miként váltak áldottá? Hoztak egy döntést, „befogadták Őt”. Mi változott meg? Az a személy, aki a döntést hozta. A körülményektől függetlenül. Áldottá attól vált, hogy Jézus beköltözött az életébe. Személyes kapcsolat jött létre. Ettől a pillanattól áldottá vált! Miért írja Pál, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök? Azért, mert a Jézussal való találkozás beemelte őt abba a helyzetbe, hogy „megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” De ez nem csak az apostolokra igaz, hanem mindenkire, aki Jézus mellett egy akarati döntést hoz, és kitart saját döntése mellett! És ez működött a római arénában és a Gulag poklában egyaránt. Működik egészségesen és Hawaii szigeteken úgy szintén. Az ókori bölccsel mondva, attól a pillanattól minden, ami érték bennem van…
Mindenhol, mindenkor – örökké!
