okt 18

Krízishegyek…

Krízishegyek…

„Ez pedig a kárhoztatás (gör.: kriszisz) hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak” Ján.3:19

Újabban naponta rengeteget hallom médiahírekben, emberektől, azt a szót, hogy „krízis”. Krízisben van a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a menekülthelyzet, az időjárás, a család, és folytathatnám így tovább. Nem vitatom, hogy a fent felsorolt területek válsághelyzetbe jutása számunkra húsbavágó következményekkel jár, és testi, földi életünkben igen komoly problémákat okozhatnak.

Az ember mindig problémamentes életre vágyik. Talán mélyen, a szellemi génjeiben emlékszik még, annak a bűnbeesés előtti Ádámnak az életére, akinek ugyan volt feladata, de nem volt gondja, mert Istennel fennálló tökéletes kapcsolata miatt, az Atyja volt mindenre a megoldás. Erre vágyik vissza az ember, ezt tükrözi még a régi rómaiak köszöntése is: „Sors bona, nihil aliud” azaz „Jó sorsot, semmi mást!”
De mivelhogy Isten az embert szabad akarattal ruházta fel, ezért az ember válsághelyzeteiben igazán nincs kiszolgáltatva a sors kénye kedvének, hisz valamennyiünk sorsát alapvetően bizony döntéseink határozzák meg.

A fent említett Igében a Károlyi fordításban, a görögben szereplő „krízis” szó a „kárhoztatás” szóval lett lefordítva. Nos, ahogy olvastam ezt az Igét, rádöbbentett arra, hogy az igazi krízis az, hogy az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot.

Az ember és Isten kapcsolatának megromlása valóságos szellemi válsághelyzetet okozott, melynek következményei kihatottak az egész teremtett világra is. Isten ezt, – az ember okozta – krízishelyzetet megengedte, de Őnála mindig van megoldás is. Volt most is, az ember Jézus Krisztus. Minden emberi, erkölcsi, fizikai, vagy bármely elvárás krízisének megoldása csakis Jézus Krisztus váltsághalála. Áldott legyen érte az Úr!

mm