FGBMFI

“Drága hű Szerelmemnek egy „nehéz nap”emlékére.”

Drága jó Mesterem, ó hű Szerelmesem,

Szivem oly sebes most, de rettenetesen.

Érintésedre vár, szomjasan kalapál,

Töltsd be Drága, Kedves, Élő Vizeddel,

Szent üzeneteddel, s forró szerelmeddel.

Sóvárgok utánad, pedig tudom: itt vagy,

Biztos kézben nyugszom, ha gondom is oly nagy.

De jaj Valaki súgja: „nem vagy jó semmire „

„Rohanj ki, tűnj már el, oszolj a semmibe, „

„Elszúrtad, lebuktál, bajt bajra halmoztál,”

„Tehetetlen vagy te, most is csak hibáztál!”

„Istenedben bízol? Kudarcot vallottál!”

„Atyád úgyis elejt, te selejt!”

„Jobb lenne már neked, testednek lelkednek,”

„Pihenni odaát, itt lent meg felednek”

„Túl nagyot gondoltál, látod, most elbuktál!”

Sajog a szívem a hatalmas csendben

Suttog az Intrika: „itt semmi sincs rendben!”

Feszül a szív húrja, szinte már elpattan,

Egyszer csak lágyság jön, mint puha paplan.

Átölel, vigasztal,  biztatgat és szeret,

Lágyul a szív húrja, s pattan szét a keret.

Megjelent a Kenet!

Eltűnik a ború, nem vagyok szomorú.

Megszűnt az Intrika, szívem már nem hallja.

Krisztusnak nevét ismét bátran vallja!

Drága jó barátim, ez történt meg velem,

Elmondtam hát néktek, cseppet sem restellem.

Jézusomnak nevét bíz én nem szégyenlem.

Ő tart engem kézben, zömivel markában,

Hogy megóvjon most is a nagy kavalkádban.

Versem azért írom sebtében le néktek:

Mert Jézusom megtart, akárhogy is léptek!

2004. január 11.

mM