Túrmezei Erzsébet – Még nem kész
Régi történet.
Egyházatyától arcképet kértek,
S nem tett eleget a kérésnek,
“Olyan csúf az Ó-emberem
felelte, hogy azt semmiképpen
lepingáltatni nem merem.
Új-emberem lefesteni
Pedig olyan nehéz,
Mert egyre dolgozik rajta a Mester,
De még nem kész!”
Rigófüttyös tavaszi kertben
Ma ez a régi történet
ébred fel bennem.
Szállnak tűnnek AZ évek.
Jó volna készen lennem!
A drága Krisztus arcot
Egyre formálja a Lélek.
Szépsége néha felragyog.
De jaj, ha még mindig a régi vagyok!
Félek.
“Készíts el engem!” kértem, s újra kérem.
Hiszen Te megváltottál drága véren.
Ne pihenjen, ne nyugodjék kezed,
míg műved rajtam be nem végezed!
Amit Te kezdtél,
Soha nem maradt félbe semmi sem.
Újjá formálsz egészen engem is.
Hiszem.
