Ábrám az Úr tanácsára, nem ment volna ki a családjából és NEM BÍZOTT VOLNA Isten ígéretében, hanem a saját értelmére támaszkodván otthon maradt volna, sosem lett volna Ábrahámmá.
A halálra szánt, kútba dobott, igazságtalanul börtönben senyvedő elítélt, hányatott sorsú József sosem válhatott volna a társadalma számára – annak 2. embereként – hasznossá, megmentővé, ha NEM BÍZOTT VOLNA Istenében.
A sokáig háttérben élő, egyszerű, emberek által észre sem vett, és jelentéktelennek tűnő, de hűséges pásztorfiú, Dávid sosem lett volna győztessé, hőssé, királlyá, ha NEM BÍZOTT VOLNA Istenében, amikor megkapta az Úrtól a „kihívását” Góliáttal szemben.
Jeremiás Isten ígérete ellenére sosem válhatott volna Isten prófétájává, hanem a kútban elpusztult „nevenincs senkiként” halt volna meg, ha NEM BÍZOTT VOLNA az Úr ígéretében.
Ha a jobb oldali lator a kereszten NEM BÍZOTT VOLNA Jézus Krisztusban, nem tudta volna Őt „Uram”- nak szólítani, akkor nem jutott volna Jézussal a Paradicsomba.
És még sorolhatnánk számtalan hithőst, akik az Úrral való személyes kapcsolatukat követően – kialakult, Istenben való feltétlen bizalmuk által felbátorodva fogadták el a kihívásokat, és tudtak győztesen kijönni azokból.
Mert: „az Istenét ISMERŐ nép felbátorodik és cselekszik,” hatalmas dolgokat Vele és Őáltala”. Dán 11:32
Hisz te választott nemzetség, királyi pap, szent nemzet, megtartásra való nép vagy, és hirdesd az Ő hatalmas dolgait,
mm
