A Mester nem így tanította őket:
Jöjjön el az én országom,
legyen meg az én akaratom.
Enyém a dicsőség és a hatalom.
De jó is, hogy nem így tette!
példát is adott az énnek ebben.
Azt hirdette, hogy Tiéd és Te.
De ez az énnek nem kedvez.
Mert az én uralkodni szeretne – helyette,
De ezt nem engedhetem, mert….
az én merő jó szándékból tönkre tesz.
Önmagam körül kergetne szüntelen.
Az én igazságom töltené be az elmémet.
A tudás, a hatalom és bírvágy üldözne.
Az én vágyam és az én szemem kísértene,
és az én szerelmem befogná a szemem,
bedugná a fülem, hogy ne érthesselek.
Megőrjítene, ezért inkább lecsendesítem.
Az énem pusztulásba vonna engem,
s mint számtalan értékes embert:
amint őket is, lassanként felemésztette.
Az én adta a kezükbe a pisztolyt és a kötelet,
vagy jött a tehervonat – az énnek egyre ment
Az ő útjuk idő előtt bevégeztetett.
Nincs is nála nagyobb ellenségem,
és ha nem ügyelek rá percről percre
ő lenne bennem az úr, az, isten – a minden.
Ezért maradok Te nálad!, Szeretsz.
Ez nekem pont elég. Gondomat viseled.
Hagyom, hogy lábamat vezesd,
fogjad kezem átadom önként életem.
Ismered múltam, jövőm és jelenem.
Sorsom jó kezekben – a Tiedben -
betöltöd szívemet végtelen örömmel…
2011. Június
