FGBMFI

Szerdai napon bementem a kórházba látogatásra egy nyugdíjas nénihez.
Beszélgettünk, beszélgettünk, de úgy éreztem, elfogyott a mondani valónk egymás felé. Magamban feltettem a kérdést: “Miért vagyok itt Uram?”
A szoba másik sarkában egy nyöszörgő hang megszólalt:”Hány óra van?” Odamentem és válaszoltam, hogy 5 óra elmúlt.
Közölték velem a betegtársai, hogy öngyilkos lett az éjjel, úgy hozták be a mentők egy közeli faluból. Szemei szép barnák voltak, és én annyit kérdeztem tőle – Imádkozzunk? Ő élénken biztatott a tekintetével.
- Úr Jézus költözz a szívembe!
Én mondtam először, és ő ismételte. Még néhány mondattal biztattam. Nagyon örült, de ereje már nem volt többet szólni. Mindezt a szeme melegségéből értettem meg.
Másnap meghalt, hallottam meg a hírt attól, akihez eredetileg mentem. Ő csak legyintett, de én tudom, hogy az Úr Jézushoz költözött.

Rné A Zsuzsi