Amikor vak vezet világtalant, mindketten a verembe esnek.
A teknős, és a skorpió tanmeséje. A skorpió a hatalmas folyó partjára érve tanácstalanul szemlélődött. Hívogatta a túlsó part, ott várta a boldogság, ezt nagyon jól tudta. Teljesen elveszettnek érezte magát, egészen addig, mígnem a folyóban meg nem látott egy teknőst. Nem találkozott még ilyen állattal, de azt látta, ő lehet a megoldás a problémára. Csendesen megbújt az aljnövényzetben, onnan szemlélte a tempósan úszó lényt. Mikor a teknős partot ért, s kissé fáradtan lerogyott a fövenyre, a skorpió előbújt rejtekhelyéből és köszöntötte a teknőst. Üdvözöllek, én a teknős vagyok. Te ki vagy? Én a skorpió vagyok. .Szeretnék kérni tőled egy hatalmas szívességet. A teknős felhorkant: – Skorpió?! Ismerem a fajtádat. Mit akarhat egy gyilkos egy magamfajtától? A skorpió hízelegve válaszolt: – Ó, bölcs teknős, nem vagyunk ám mindannyian egyformák, minden skorpió más. Pedig én eddig csak egy fajtával találkoztam – válaszolt a teknős. De nem állt szándékomban megbántani téged ezzel, csak óvatos vagyok. Mi az a hatalmas szívesség, mit kérni akarsz? Szeretném, ha átvinnél a túlsó partra. A túlsó partra? Miért akarsz te odamenni? Mert ott találom a boldogságomat. – felelte elszoruló hangon a skorpió. Á, értem. az fontos dolog. – bólintott a teknős. De skorpió… hogy is vihetnélek? Ha úszás közben megszúrsz, én elsüllyedek, s megfulladok. Ó, ne legyél bolond, teknős. Hisz akkor mindketten ott pusztulunk. A teknős hatalmas dilemma előtt állt. Segítőkész fajta volt, de ugyanakkor bizalmatlan is, főképp az ilyen teremtményekkel szemben, hisz volt már velük némi tapasztalata, s bár eddig mindegyiket túlélte, most valami szörnyű előérzet fogta el. Hunyorogva szemlélte a skorpiót, majd hatalmas sóhajt hallatva meghozta döntését. Rendben skorpió, mássz a hátamra, átviszlek. Köszönöm neked, teknős, hálálkodott amaz, és felmászott a hátára.
Keserves volt az úszás a teknős számára. Fáradtan vágott neki, ráadásul terhet is cipelt. De kitartott, és már a folyó közepén jártak, mikor perzselő fájdalom járta át testét. Iszonyú görcsök közepette, fuldokolva szólt oda a skorpiónak: Miért tetted? Pedig megígérted, hogy nem teszed? Most mindketten itt veszünk! A skorpió, maga is fuldokolva így válaszolt: sajnálom teknős. Skorpió vagyok, NEKEM ILYEN A TERMÉSZETEM. A ragadozó vadászik,, mert ez a természete.
mm
