Vigyáznunk kell az érzéki, – a (hús) test – generálta és irányította érzelmekkel. Azokat megfelelően irányítva, kordában kell tartani az Isten Szelleme által vezetett szellemünk által. A lélek pedig kész arra, hogy tanuljon, illetve taníttasson a szellem, és Isten Igéje által, – így aztán mindig a mi döntéseinken, – az Úrhoz való engedelmes „odahajlásunkon” – múlik, hogy melyiktől kap többet, a „(hús) testtől, vagy a szellemtől, tehát mindig „attól tanul, akitől a táplálékot adod neki. Hisz a „hús a szellem ellen, a szellem a hús ellen törekszik”
Az ÚR JÉZUS KRISZTUSNAK nincs szüksége arra, hogy együtt érezzünk vele, sajnálkozzunk, vagy siránkozzunk a vádlói, kínzói által Neki okozott sebeken, vagy akár „őszinte részvétünket nyilvánítsuk” a kereszthaláláért, hiszen Ő tudatosan, engedelmességből tette, hisz ezért jött. Erre Ő maga is utasított: „Követte pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, akik gyászolták és siratták Őt. Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok Én rajtam, (miattam) hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.” Lik.23:27-28.
Ugyanakkor azt sem akarja, hogy utáljuk, vagy gyűlöljük, akár elítéljük azokat, akik Őt a keresztfára juttatták, sem pedig a kínzásában résztvevőket. Már az Ézs. 53:4-5.-ben ott áll, „De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza, jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg”, Ő maga pedig az Ő megfeszíttetése alatt így könyörög értük: „Atyám! Bocsásd meg nekik; mert nem tudják, mit cselekszenek”. Luk. 23:34. Péter apostol is az Apcs. 2 fejezetében található prédikációjában kifejti, hogy valójában a MI bűneink feszítették keresztre Jézust.
És hogy Neki mire van szüksége? Nos, RÁD! Hő vágya pedig az, hogy Őáltala az igazság megismerésére eljutván, a te életed Urává is válhasson, és tanítványává tehessen, te pedig engedelmesen kövesd Őt. Az Úr áldjon.
mm
