A félelmet, nyugtalanságot mindig az Úrral szembeni bizalmatlanság idézi elő, amely gondolati síkon támad meg bennünket. Az ellenség – mivelhogy – legyőzetett – csakis a hazugságokkal tud operálni, hisz ő a “hazugság atyja”. Ezeket a gondolatokat – lehetőleg minél előbb – rabul kell ejtenünk a Krisztusban, az Ő hatalma által, mely minden pillanatban rendelkezésünkre áll. A szeretet kiűzi, “kiszorítja” a félelmet, és mivelhogy Ő a Szeretet, – ha teret adunk Neki, helyzetbe hozzuk Őt, – akkor kitakarítja a félelmet. Ez pedig mindenkor a mi feladatunk. Gondolatvilágunk karban-tisztán tartására nekünk kell odafigyelnünk. Célunk, hogy az Ő Igéje, az Ő beszédei, (csakis Ő) legyen bennünk, minden “sejtünket” Ő töltse be és járja át, használván ehhez a teljes “fegyver arzenált” melyet Isten a rendelkezésünkre bocsájtott. Mert nem beszédben nyilvánul meg az Isten Királysága, hatalma, hanem erőnek megnyilvánulásában, de ez az “erő” csak akkor nyilvánul meg, ha hit által alkalmazzuk is. Az Úr megáld bennünket ebben!
mm
