hogy mi a jó!
Nagyon szeretem a nyarat. Egyrészt, mert a jól megérdemelt, és végre a várt szünidő elérkezik. A másik ok, hogy a bejáratnál olyan dísznövényünk van, ami ha virágba borul gyönyörű tud lenni. Minden színben megtalálhatjuk a virágokat: fehér, rózsaszín és a kettő keveréke.
Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a bokrokat elöntötte a levéltetű, de olyan mértékben, hogy a kis levélkéket alig lehetett látni miattuk. Sajnáltam volna, ha elkókadnának, kárba vésznének, tönkremennének a bokrok, amiket úgy szeretek. Az volt bennem, imádkozzak értük, hogy tűnjenek el a tetvek. Egyből azt is kértem Istentől, hogy: “Uram adj nekem sok katicabogarat, akik elpusztítják a kártevőket.” De egyből eszembe jutott egyik kedves ismerősöm szava: Minek akarod megszabni, hogy mit adjon neked az Úr? Nem jó ha úgy áld meg téged, ahogy Ő akar? Engedj az akaratának!
Erre másképp kértem: Uram, kérlek tűnjenek el a tetve a bokrokról. Hogy hogyan azt Te tudod, csak kérlek mentsd meg a bokrainkat! Ezt ahogy ki is mondtam az egész ügy kiment a fejemből. Csak akkor jutott eszembe, amikor két napra rá megnéztem a bokrokat és láttam, hogy már alig vannak belőlük. De az első kérésem is teljesült, mert megláttam egy kedves kis piros pettyes bogárkát, aki jóízűen falatozott.
Ne szabd meg Istennek, hogy mit adjon! Hidd el Ő tudja, hogy mit akar, még ha neked nem is tetszik először. A végén úgyis meglátod hogy amit ő akar az a jó!
Fanni
