Ha úgy gondolod, hogy az ország munkanélküli statisztikája rossz, tekints bele a Közösségekbe. Tagjainak 20%-a adja a működéshez szükséges összeg 80%-át, továbbá végzi a munka 80%-át. A többi a nézők szerepét tölti be, azt élvezi. A legegyszerűbb hanyatt dőlve kritizálni, folyton azt mondván: „Miért nem tesz a közösség valamit, hogy ez változzon, megoldódjon?” Figyelj csak: te vagy a Közösség; te tégy valamit a megoldásért! Te azt mondod: „De én otthagytam a Közösséget, mert nem szerettem, ahogy ott mentek a dolgok” De te ezzel valójában nem hagytad el Isten Közösségét, mert az a Krisztus Teste, – vagy igen? Nos, ahelyett, hogy arról beszélsz, hogy a közösség mit nem tett meg, nézz a tükörbe és tedd fel magadnak a kérdést: „Mit teszek én az Úrnak?” Tudod-e milyen a karosszék-menedzser? Egy olyasvalaki, aki anélkül, hogy aktívan részt venne a játékban, a játszma végén analizálja azt, kritizálja a játékosokat, panaszkodik a bíró döntéseit illetően, kényelmesen, magával elégedetten, a stadionban végigülve nézőként a játékot, ahelyett, hogy beállt volna játékosnak. Bizony elhívatottság kell, a hosszú órákat igénybe vevő rendszeres edzéseken való részvételhez, tudván azt, hogy esetleg a tömeg majd kifütyül, leszerel az ellenfél, és vereséggel, sárosan, piszkosan vonulsz majd le a pályáról. A Biblia szerint a vezető feladata: hogy felkészítsék és kiképezzék Isten szent népét a feladatukra. „Mindaddig, amíg mindnyájan egységre és harmóniára nem jutunk az Isten Fia megismerésében, és mindabban, amit a hitünk magában foglal. Addig, amíg majd mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani. Akkor majd nem leszünk többé olyanok, mint a gyermekek.” Ef.4:12-14.
Gondolkozz el ezen!
mm
