„Uram, nincs emberem”! Ján.5:7
Az életben elég gyakran előfordulhat, hogy úgy érezzük, egyedül maradtunk a problémánkkal. Körülnézel, és azt látod, senki sincs ott, aki segítségedre lenne, aki vigasztalna, vagy felemelne, sem térben, sem időben, sem készségben nem látod semmiféle emberi jóindulat jelét.
Nos, ilyenkor hajlamosak vagyunk akár az önsajnálatra is, de több más következménye is lehet az ilyen helyzeteknek. Még mielőtt ilyen lebénító, depresszív, hamis, és hazug gondolatoknak teret engednél, tudd, hogy Jézus ezt a körülményt amiatt engedte meg, hogy „felhívja Magára a figyelmedet”. Várja, hogy egyedül Hozzá fordulj, Benne bízz, és főleg, hogy Tőle várd a segítséget, és a vigasztalást.
A Bethesda tónál a béna panasza is ugyanez volt: „Uram, nincs emberem”! Ján.5:7 Abban a pillanatban, ahogy Őhozzá fordulsz, át fogod élni a, „kelj fel és járj” effektust, gyakran kibővítve a „vedd fel a nyoszolyádat” paranccsal. Innentől már nem a bénát cipelik nyoszolyástól, hanem a néhai béna, aki meggyógyult, ő viszi a nyoszolyáját, – ami adott esetben nagyon látványos bizonyság a világ felé. Lehet, hogy éppen most van életed egy nagy „ziccere”? Ne hagyd ki! Az Úr áldjon.
mm
