FGBMFI

Reggel azon gondolkodtam, hogy miért is vettem meg a Noé bárkája című képet anno 14 éve.

Kórházba vittem egykor,  a Kedvesemnek, akinek már nem volt haja a kezelésektől… Megfosztották egyik legszebb ékszerétől  – a hajától, amit a kedvemért növesztett meg, a  gyönyörű hosszú szőke hajkoronájától… Szomorú volt és zaklatott, a kezelés testét lelkét megviselte. Pár napja volt bezárva szűk kalickájába, és próbálta felfogni a váratlan eseményeket, amikkel Szeretteitől elvágva kellett szembenéznie. Valami jelet szerettem volna adni neki -a reményről, a hitről és a jövőről.

A kép már egy új kezdetről szól, mikor (szerintem) Noé után tódulnak ki az állatok a végtelen térbe,.. Új teremtésről szól, amelyben a régi világ elpusztult, de már csírázva zöldelnek a fák levelei. Az állatokat a kiszabadulás öröme, a szabadság illata járja át és a madarak vígan dalolva dicsérik az Élet szépségét Minden állat a párjával békésen pihen, erőt árasztanak – új fogantatására készen állnak.

És Noé?

Ő az aki terelgeti ki őket, hogy lakják be újra a Földet. Középen egy fehér kanca fejét felemelve párját várja, bár oldalára még az árnyék vetül, de ő bizton tudja, hogy hamarosan megérkezik.

De mi is a bárka önmagában? Egy hajó, amely az élet viharaiban a túlélésre szolgát,  a megmenekülés eszköze. A bárkán kívül csak vihar és pusztulás, a belsejében pedig maga az Élet Isten adta lehetőség, amellyel csupán kevesek élnek, amelyen kívül csupán csak vegetáció vár az emberiségre a pusztulás előtt.

A képet egykor meglátva az idős professzor, aki a vizitet vezette, hasonló szavakkal mesélte élményit a képről, amelyet ő már eredetiben megcsodált. Ahányszor jött, mindig megállt a kép előtt, és bevonta a társalgásba, mert ő is értette a kép erejét.

De aztán még is, már 13 éve a szobánk falán van, összeköt azzal, aki már túlnan van,… messze hajózik. De bent van a bárkában – és ez a lényeg. Mai üzenete a képnek (számomra) nem más, mint hogy a van élet a halál után!