Jónás
Miért gondolsz Jónás
Elfutásra, némaságra?
Lázadásra, búsulásra?
Önzésre és pusztulásra?
Előlem hiába futsz,
Félelemmel nem sokra jutsz
Nem menekülsz,
Míg tervem be nem teljesül.
A mélységet kedveled?
Hegyek aljára vigyelek?
A hal jó lesz, megfelel?
Gyötrődni, ha ezt kedveled…
Fogva tart a magány,
Jársz az álmok után.
Szemed előtt a realitás:
Nekem az nem szab határt.
Emberi bölcselet,
Az csak a sírba tesz.
Koporsódban ébredsz,
Eltemetve létezel.
Leckéd, megtanultad?
Sírva gyakoroltad,
Könnyek közt felmondtad.
Egy éltre bemagoltad.
Jónás, hald hát szavam,
Hiába töreted magad
Kiválasztottalak -
Mindenre megtanítlak.
Mikor a hal unt, és kiköpött
És végül a partra lökött,
Olcsó magánszámod
Felgyorsította az utat.
A célhoz eljuttatattalak.
Közben mások láttak,
Sorsodból tanultak,
Életre jutottak.
Én mindvégig ott voltam veled…
Megőriztelek
2008
