Amit a kövek nem tudnak.
Ma kora reggel, mikor felébredtem, és kimentem az udvarra, és kutyusaink odajöttek hozzám, és odabújva szorosan hozzám “elmondták” hogy mennyire szeretnek, majd várták a reggeli simogatást. Odabújva, szinte ösztönözve kezeimet arra, hogy simogassam meg őket. Ez Isten szeretetének egyik megnyilvánulása, melyet a kutyusaimon keresztül is kifejezésre juttat. Mert az Isten Szeretet. Ugyan Ő ezt kifejezi szellemi módon is, a teremtett világon keresztül is, a természeten keresztül is, de az igazi érintést RAJTUNK keresztül akarja elvégezni, bennünket akar használni, arra, hogy ezt fizikailag is kifejezze a világ, az emberek felé. EZ AZ, AMIT A “KÖVEK” NEM TUDNAK ELVÉGEZNI!
Egy szerető érintéssel, meghallgatással, megértéssel, elfogadással, vigasztalással, simogatással, öleléssel, együtt örüléssel, vagy netán együtt szomorkodással. Mert MI vagyunk Jézus TAGJAI, melyeken keresztül Ő a fizikaiban manifesztálni akarja “érzéseit”, szeretetét az ember(ek) iránt. Keressük ennek a lehetőségét. Ma is. Áldott napot kívánok!
mm
