Cselekedeteinket mindig az indítékaink minősítik, mégpedig, hogy azok forrása a “régi természetünkből” vagy Isten Szelleme által inspiráltak. Urunk ezt mindig világosságra hozza. Az előbbieket az ember mindig nyilvántartja, és adott esetben az “ego” magát igazolva felemlíti, az utóbbiak, – a Szellem inspirálta cselekedetek – esetében a “bal kéz” nem is tudja, hogy mit cselekedett a “jobb”.
A Szent Szellem által véghezvitt cselekedetek esetében azt kérdezzük: “Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mt.25:37-38 Ezeknek mondja Urunk: “Gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta”. Mt.25:34
Bizony az ellenkező esetre is van példa, ugyanebben a fejezetben, amikor nem vették észre a felebarátban, testvérben szenvedő Krisztust. Nem érzékelték a Szellem vezetését. Az emberek által nyilvántartott cselekedetekre van egy másik példa is, amikor számon kérik Istent: “Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Mt.7:22-23.
Ügyeljünk arra, hogy mindig Isten Szelleme által vezérelve, az általa inspirált cselekedetekben járjunk. Az Úr áldjon.
mm
